Lehet, hogy a húszik a terrortámadásokkal túllőttek a célon. A szó szoros, de átvitt értelemben is. Elsősorban azért, mert a létfontosságú tengeri útvonalon, a Vörös-tengeren, már nem csak kereskedelmi hajókat támadtak meg, hanem az amerikai és brit haditengerészetet is.
Ma még nem világos, hogy a kemény amerikai és brit légierő válaszcsapásai milyen mértékben tették tönkre a húszik jemeni infrastruktúráját. Ha az angolszászok ki tudnak tartani, akkor az ügynek beláthatatlan következményei lehetnek, mert elkerülhetetlen lesz a jelenlegi közel-keleti válság eszkalálódása. Valószínűleg ugyanaz a formula valósul meg, mint amilyent már átéltünk Szíriában és Irakban, vagyis a térségben követlen nagyhatalmi szembenállás lesz.
Ez annak a hozadéka, hogy az Arab-félsziget déli részén kialakult nemzetközi konfliktus szintet lépett. A kereskedelmi hajók elleni támadások ugyanis a húszik szemében csak másodlagos célpontok voltak. Például az a panamai zászló alatt „futó”, de izraeli tulajdonosi hátterű hajó is, amelyet megtámadtak. Illetve elfogtak olyan konténerszállítót, amelynek a kiesése, éppen a nagy kapacitása miatt, érzékeny veszteséget jelentett.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a Jemen északi részén élő síita iszlámhívő húszi népcsoport, az ugyancsak síita Irán „meghosszabbított keze”. A húszik hasonló a helyzetben vannak, mint a szintén síita Hezbollah terrorszervezet, amely Dél-Libanonban rendezkedett be. A húszik sem harckészültségben, sem pedig politikailag nem tudtak volna kitörni a térségben jelenlevő törpe terrorszervezetek kaotikus világából, ha Irán nem találja meg őket. Az eredetileg vallási alapon szervezett erőszakhálózat később kiszélesedett és ma már elsősorban a Nyugat- és Amerika-ellenes világnézeti alapon áll.
A kérdés most az, hogy a húszik miért most vállalták fel az szemükben első vonalbeli ellenség közvetlen megtámadását. Több tényezőt is figyelembe kell venni, ha a kérdésre választ akarunk kapni.
Nehéz lenne letagadni, hogy a húszik november óta tartó ámokfutása, amelyet az általuk előszeretettel használt drónokon keresztül „mutattak be”, meglehetősen hatásos volt. Az okozott kár közvetlenül egyik nagy hajózási társaságot sem verte a földhöz, de a támadások okozta félelem és kockázat annál inkább. Az egyéb veszteségekről már nem is beszélve.
A biztosító társaságok a csillagos égik emelték díjaikat és mindent összevetve a kereskedelmi hajók üzemeltetői úgy döntöttek, hogy elhagyják az Európát Ázsiával összekötő legrövidebb útvonalat, a jövőben Afrika megkerülésével szállítmányoznak. Az út így két-három héttel tovább tart, mintha a Szuezi-csatornát használnák. A húsziknak pedig a nyugati civilizációnak való károkozás volt az egyik céljuk. Egyiptom pedig így havonta akár 750 millió dollárt is veszíthet, mivel elesik a fontos vízút adta bevételektől
Van azonban itt egy másik fontos szempont, amiért a húszik most döntöttek a konfliktus eszkalációja mellett. Ez ideig a húszik drónokkal támadtak. Ebből több típus is a rendelkezésükre állt, elsősorban Iránban gyártott harci eszközökről van szó, de a húszik saját maguk is előállítottak hasonló fegyvereket.
A drónok viszont nagyon lassan repülnek, általában belsőégésű motorokkal, vagy akkumulátorral meghajtott villanymotorral működnek és propellert használnak, általában 30 kilógrammos robbanófejet hordoznak és hatótávolságuk sem túl nagy – állítja Stephen Bryen a Reagan-kormány egykori védelmi államtitkára.
Most viszont a húszik hajók ellen kifejlesztett ballisztikus rakétákat kaptak Irántól. Ezek rakétamotort használnak, gyorsak, ezért nehezebb ellenük védekezni, a védelem reakcióideje lecsökken, a hatótávolságuk nagyobb és jelentősebb tömegű robbanóanyagot képesek hordozni, mint a drónok.
Ráadásul a húszik pontosan tisztában vannak vele, hogy a védelemhez szükséges, hajókra telepített elhárító rakéták kilövése költséges „mulatság. Egy-egy rakéta kilövése egy-két millió dollárba is belekerül. Ráadásul ezek a rakéták csak korlátozott számban állnak rendelkezésre az amerikai és brit haditengerészetnek. Vagyis pótolni kell azokat, ha az angolszászok hosszabb időre akarnak berendezkedni a húszik elleni harcra.
A húszik taktikája hasonló, mint amit a Hamász terrorszervezet Izrael ellen használt, vagyis túlterhelik a védelmi rendszert, hogy az ne tudjon hatékonyan működni.
Mindezzel a húszik elérték, hogy a mostani legújabb közel-keleti válságban a súlypont Gázáról „átterelődjön” a Vörös-tengerre. Ennek oka, hogy az izraeli hadsereg ugyan súlyos csapások mért a Gázai-övezetre, de nem foglalta el annak teljes területét, a harcok intenzitása csökkent, elhúzódó háborúra kell számítani.
Ezzel a húszik elérték, hogy jelenleg nem a második frontot nyitották meg, hanem, kitudja meddig, átvették az első front szerepét. Sok vér fogja még vérvörösre festeni a Vörös-tenger vízét.
