A baktériumok nagy része az emberre ártalmatlan, néhány baktériumfajta azonban enyhe (pl. gyomorrontás), egyes esetekben pedig súlyos, fertőző megbetegedést okozhat (pl. a tbc, szifilisz).
Általában gyulladást okoznak az érintett szervben (például: tüdő- vagy mandulagyulladást, fülgyulladást, húgyúti fertőzést), de még egy banális, gyulladt pattanásért is a baktérium tehető felelőssé.
A bakteriális fertőzés főbb tünetei
A bakteriális fertőzésre utaló jelek a fertőzés helyétől és az okozó baktérium típusától függenek, de az általános tünetek a következők:
- láz,
- fáradtság, kimerültség-érzés,
- duzzadt nyirokcsomók (a gyulladás helyétől függően a nyakban, hónaljban, ágyékban),
- fejfájás,
- hányinger vagy hányás.
Mikor forduljon orvoshoz?
A bakteriális fertőzések enyhe formái – az egészséges immunrendszer működése mellett –gyógyszeres kezelés nélkül is elmúlnak. A komolyabb megbetegedést és elhúzódó tüneteket okozó fertőzések viszont gyógyszeres (antibiotikumos) kezelést kívánnak, ezért feltétlenül orvoshoz kell fordulni, ha a fentebb felsoroltakhoz az alábbi tünetek bármelyike társul:
- légzési nehézség,
- tartós köhögés vagy váladék felköhögése,
- megmagyarázhatatlan, akár fájdalmas, lüktető bőrpír vagy bőrduzzanat,
- tartós láz,
- gyakori hányás,
- vér a vizeletben, a hányásban vagy a székletben,
- erős gyomorfájdalom,
- erős fejfájás,
- vörös vagy váladékozó vágás, égési sérülés.
A bakteriális fertőzések okai
Bakteriális fertőzés akkor következik be, amikor baktériumok jutnak a szervezetbe (a bőr sérülésein, műtéti vágáson vagy cseppfertőzéssel, a légutakon keresztül), és ott elszaporodva különböző gyulladásos reakciókat váltanak ki – károsítva az érintett szöveteket; vagy a szervezeten belül olyan szervrendszerbe kerülnek át, ami nem természetes közegük.
A bakteriális fertőzések lehetséges szövődményei
A bakteriális fertőzés – kezelés hiányában – súlyos problémákat, szövődményeket okozhat. Szélsőséges esetben akár halálos kimenetelű is lehet (például: vakbélgyulladásnál a hasüregbe kerülő bélbaktériumok életveszélyes állapotot idézhetnek elő).
A nem megfelelően kezelt bakteriális fertőzéseknek (például: sebfertőződés vagy belszervek sérülése) is akár életveszélyes állapot, vérmérgezés (szepszis) lehet a következménye, amely intenzív orvosi ellátás nélkül szeptikus sokkhoz, sokszervi elégtelenséghez és halálhoz vezethet.
A bakteriális fertőzések diagnosztizálása
A leggyakoribb fertőző betegségeket okozhatja baktérium, de vírus is (megfázás, tüdőgyulladás, hasmenés); ennek elkülönítése fontos a hatékony kezelés szempontjából. Hogy adott esetben melyik kórokozóról van szó, annak eldöntésében a háziorvos segíthet, aki a tüneteket és a fizikális vizsgálat eredményét összevetve el tudja különíteni a vírusost a bakteriális eredetű fertőzéstől.
Az orvos számára további információt a laborvizsgálat adhat, melynek során gyulladásra utaló jeleket keresnek a vérben; ritkábban a kórokozó ellenanyaga is kimutatható vérből, vizeletből, székletből vagy orr-, illetve garatváladékból.
A bakteriális fertőzések kezelése
Bakteriális fertőzés esetén az orvos antibiotikum-kezelést írhat elő, melynek alkalmazásával a fertőzést okozó baktériumok elpusztulnak, illetve szaporodásuk megállítható. Az antibiotikum megválasztása minden esetben a kórokozó függvénye. Nem minden fertőző betegség kezelhető antibiotikummal – így pl. a vírusfertőzés sem. A kezelőorvos csak akkor ír fel antibiotikumot, ha arra valóban szükség van, azt indokolja a betegség súlyossága. A túlzott antibiotikum-használat ugyanis a gyógyszereknek ellenálló baktériumok fejlődését segítheti elő (antibiotikum-rezisztencia).
A megkezdett antibiotikus kezelést mindig az előírt adagban és időtartamig kell alkalmazni (nem pedig a tünetek enyhüléséig), mert a gyógyulás utolsó fázisában a baktériumok még – kisebb számban ugyan, de – jelen lehetnek; és a betegség újra fellángolhat, ha a gyógyszeres terápiát az előírtaknál korábban fejezi be a beteg.
A bakteriális fertőzések megelőzése
A bakteriális eredetű betegségek akár erősen fertőzőek is lehetnek. A terjedés elkerülése érdekében tanácsos a gyakori kézmosás; tüsszentéskor, köhögéskor pedig a száj és az orr eltakarása. Közösségben, nyilvános helyen az érintett személynek ajánlott az orrot és a szájat takaró arcmaszk használata.
A bőr sérülésekor (vágás, égés) fontos a seb alapos megtisztítása, az elfertőződés megelőzése.
