A kutatók a sírkamrában több mint tíz személy maradványait találták meg, gyermekekét és felnőttekét egyaránt. A sírt, mely a szentély sírkertjében található a római császárok korában élt gazdagabb embereknek temetkezési helyének tartják. A temetkezés során a halottakat gyakran bebalzsamozták és inkább a családjuk otthonában, mint a temetőben tartották a gyászszertartást. Az elit tagjait gyakran közvetlenül a temetés után elhamvasztották, és a hamvakat urnába helyezték, amelyet a sírkamrában vagy központi helyen helyeztek el. Néha a halottakat boncolták vagy mumifikálták is, hogy a test hosszú ideig megmaradjon.
A temetés alkalmával gyakran leplezésre került a gyász, mivel az elit tagjai az erőt és méltóságot megtestesítették. Számos szertartás és előadás kísérte a temetést, beleértve a város általános gyásznapi ünnepségeit, az írás és a beszéd művészetét, valamint a szertartási énekeket és verseket.
Összességében a római elit temetkezési szokásai a hatalom, gazdagság és méltóság megjelenítését szolgálták, miközben a társadalmi és kulturális hierarchiát is erősítették. Az elit tagjainak temetkezése pompával és rituálékkal teli események voltak, amelyek emlékezetesek és hatásosak voltak a római társadalom számára.
A Római Birodalmat Kr. e. 27-ben alapították és hatalmas területeket uralt Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában. Az Apollon Smintheion szentélyt az ókori görögök építették, és a trójai háború legendás városának, Troásznak otthont adott.
Apollón, akiről maga a szentély a nevét kaptam, a római mitológiában ismert istenség, a nap és a tudás istene.
Apollón a művészetek, a költészet, a jóslás és a gyógyítás istene is volt. Különleges képességei közé tartozott a jóslás és a jövendőbelátás, amit a delfoi jósda papnőjének, Pythiának a közvetítésével tett meg.
Az Apollon szentély közelében végzett ásatások során felfedezett sír maradványai azt sugallják, hogy a sír mintegy kétezer éves lehet és történelmi jelentőséggel bír. A kutatók több sír feltárását tervezik a következő években, amelyek további információkat szolgáltathatnak a temetkezési hagyományokról, sírtípusokról, a szent terület határainak változásáról és az építészeti fejleményekről.
