A globális felmelegedéshez kötődik?
A 2023-as év olyan történelmi aszályokat, árvizeket, viharokat és erdőtüzeket hozott világszerte, amelyekre a legtöbb ország egyáltalán nem volt felkészülve. A NASA vezető klimatológusa, Gavin Schmidt „őszintén megdöbbent” a történteken. Szerinte 2023 nem egyszerűen rekordokat döntő év volt, hanem inkább egy „rekord, amely rekordot döntött a korábbi rekordok között”. Az éghajlatkutatók túlnyomó többsége egyetért abban, hogy a hosszú távú trend a globális felmelegedéshez kötődik, de ahogy Schmidt fogalmazott, „Ami 2023-ban történt, az még plusz valami. És ez a plusz sokkal nagyobb volt, mint amire számítottak, vagy mint amit egyelőre meg tudnának magyarázni”.
A szakemberek úgy vélik, a rejtélyes sajátosságokat sok más mellett az aeroszolokhoz, az el niñóhoz, az antarktiszi vagy észak-atlanti eseményekhez, illetve a föld energiaegyensúlyának egyensúlytalanságához köthetjük.
Most kétségbeesetten próbálják kitalálni, hogy mit hagynak ki ebből a sorból. Először fordult elő, hogy 2023-ban mind a 365 nap meghaladta az 1 Celsius fokot az iparosodás előtti szinthez képest. A tudósok szerint ez a párizsi klímaegyezmény céljainak megsemmisítésével fenyeget. Pedig egy évvel korábban tíz különböző éghajlati előrejelző központ nagyon kis valószínűséggel jósolta azt, hogy a 2023-as éves hőmérséklet annyira magas lesz, mint amilyenné végül vált.
Jóval meghaladja a példátlan mértéket?
Az El Niño tavaly tovább erősödött, de úgy tűnt, hogy ez gyengébb mértékben történik, mint a közelmúltban. Ez a szakemberek szerint arra utalhat, hogy a 2023-ban tapasztalt rekordhőmérsékleteket nem csak az éghajlatváltozás és az El Niño együttes hatása okozta. Valószínűleg más tényezők is közrejátszanak. Tavaly például az Antarktisz tengeri jege az elmúlt 45 év legalacsonyabb szintjét érte el – ez a változás a tudósok szerint jóval meghaladja a „példátlan” mértéket. Ez a legdélibb szárazföldi tömeg olyan módon olvad, amit az éghajlati modellek egyszerűen nem jeleztek előre.
Ez öt standard eltéréssel haladja meg az átlagot– magyarázta Edward Doddridge fizikai oceanográfus az ABC News Australia adásában, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Ez azt jelenti, hogy ha semmi sem változott volna, akkor körülbelül 7,5 millió évente egyszer láthatnánk ilyen telet.
Hozzátette: ha elegendő mennyiségű tengeri jég olvad el az Antarktiszon, az egy pozitív visszacsatolási hurkot indíthat el, ami még sebezhetőbbé teszi a széllel és a hullámokkal szemben. Az éghajlatkutatók a vulkánkitörések változásait, az aeroszol-kibocsátás változásait és a napciklust is vizsgálják még, amelyek szintén a 2023-as éghajlati anomália lehetséges magyarázatai lehetnek.
Robert Rohde, a Berkeley egyetem földtudósa szerint hamarosan kiderül, hogy 2023 egy kiugró érték volt-e, vagy a felgyorsult klímaváltozások kezdete.
Úgy véli, hogy „mivel az üvegházhatású gázok kibocsátása továbbra is rekordmagasságú, így valószínű, hogy a hőmérséklet emelkedése a közeljövőben rendszeresen meghaladja majd a 1,5 Celsius fokot”.
