A bevett pontokon, vagyis a hajó orr-, illetve farrészén nem volt számukra elegendő tér, így az uralkodó megbízta a mestert, hogy oldja meg ezt a problémát.
Baker ekkor azzal az elsőre őrültségnek hangzó ötlettel állt elő, hogy vágjanak lyukakat a jármű oldalába, a nyílásokat pedig jóval a vízszint fölé tervezte. A módszer sikeresnek bizonyult, az ágyúk befértek, a korszakalkotó újítást pedig mindmáig megőriztük.
A mérnöki innovációra azonban van tudományos válasz is, ami a szerkezeti integritás elvén alapul, a tervezők ugyanis igyekeznek megőrizni a legtöbbet a hajótest erősségéből.
A tenger vagy az óceán hatalmas nyomást fejt ki a hajóra, a mozgás és a hullámok miatt állandó terhelésnek van kitéve, a kerek ablakok pedig sokkal ellenállóbbak ezzel szemben. Egyenletesen osztják el a feszültséget, ami óriási előnyt jelent egy téglalap formájú üveghez képest, amelynél egy helyen, jellemzően a sarkokban összpontosul a feszültség, ahol emiatt fennáll a törés veszélye.
