A Határátlépés/Kiállítás Percz János (1920–2000), a magyar Giacometti életművéből című, március 28-ig megtekinthető tárlat egy kivételes, ám a nagyközönség által alig ismert művész átfogó bemutatása – olvasható a szervezők MTI-hez kedden eljuttatott közleményében.
A csaknem száz szobrot, használati tárgyat, dísztárgyat, ékszert, kisplasztikát felvonultató Percz-kiállítás az alkotói életmű egyes epizódjain keresztül idézi meg a szocializmus évtizedeinek művészeti közegét.
A tárlaton Percz János életművét ismert kortárs alkotók – Vilt Tibor, Borsos Miklós, Ország Lili, Korniss Dezső – művei helyezik kontextusba, bemutatva a korszakban megfigyelhető motívumvándorlásokat, tematikus hasonlóságokat.
A Percz-kiállítás központi helyén látható a hatalmas Dózsa-fej, amely egykor a művész házának kertjében magasodott.
Mint írják, Percz János tevékenysége nemzetközi viszonylatban értelmezhető igazán, erre utal a kiállítás címe: Határátlépés.
A kiállításban látható lesz Percz műtermének pihenő sarka és az 1976-os, Műcsarnokbeli nagy kiállításának enterieurrekonstrukciója is. Bemutatnak Percz Jánosról készített korabeli filmeket, riportokat, a művész kedves könyveit, katalógusait.
A közleményben felidézik, hogy az Amikor Galéria eddig antikvitás és vintage lakberendezési üzletként volt ismert, a tárlat megnyitásával művészeti galéria lesz.
A közleményben kiemelik, hogy a Percz-kiállítással Molnár Viktor galériatulajdonos régi álma válik valóra, hiszen már hosszú ideje gyűjti a művész alkotásait. A tárlatra egy egész életművet átfogó, a nagyközönség előtt eddig jórészt ismeretlen kollekciót állított össze.
Percz János (1920–2000) eredetileg mozaikművésznek készült, csak később tanulta ki a fémművességet. Első korszakában bronz iparművészeti tárgyakat készített. Vázái, gyertyatartói, ékszerei táncoló alakokat, állatokat formáztak, térelválasztói, faldíszei nyilvános tereket – budapesti Gellért Szálló, debreceni vasútállomás váróterme – díszítettek.
Az 1960-as években Stockholmban, Helsinkiben, Rómában és Londonban is voltak egyéni- és csoportos kiállításai, a kortárs olasz szobrászat gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Az európai tendenciák felé való nyitottsága az 1960-as évekre elvezette a művészi, egyedi plasztika világához. Ennek az évtizednek az attribútuma a vas, XII. kerületi műtermében maszkokat, totemoszlopokat, archaikus és primitív formavilágú, ugyanakkor konstruktív szemléletű vasplasztikákat készített – írják.
Az 1970-es években szobrászata expresszívebbé válik, Giacometti nyúlánk, szorongó, egzisztencialista munkáit idézik, vasszögekkel kalapált munkái pedig Günther Uecker hatásáról tanúskodnak.
Percz János utoljára 1979-ben, Szegeden mutatkozott be egy kiállítással, az 1980-as évektől haláláig visszavonultan élt, művészete részben feledésbe merült. Halála után műterme tizenöt évig érintetlenül állt, a lappangó életmű Molnár Viktor jóvoltából most kerül először nyilvánosság elé.
Az életműkiállítás tárlatvezetésein Váraljai Anna művészettörténész, kurátor, Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, Antalffy Péter történész és F. Kovács Attila építész, iparművész, látványtervező mutatja be az életművet.
A galériában a közeljövőben Szász Károly István (1909-1979) grafikus műveit, Balogh László (1930–2002) kinetikus fényművészetét, valamint Z. Gács György (1914–1978) betonképeit, festészetét és üvegművészeti tevékenységét tervezik bemutatni.
