Hogy Kolumbusz Kristóf 1492 augusztusában három hajóval indult neki az útnak, aminek célja az volt, hogy Afrika megkerülése nélkül, nyugat felől jussanak el Indiába, mindenki tudja. Azt azonban már kevésbé, hogy valójában csak a Santa Maria tartotta meg eredeti nevét, a másik két hajónak csupán a gúnynevét ismerik, hiszen a történelemkönyvekbe is így kerültek bele.
Kolumbusz Kristóf legendás útjáról nagyon sok tévhit él a köztudatban: például az, hogy a prostituáltként nevezett Pintáról látták meg először az Újvilágot, pedig ez nem igaz. De az is súlyos tévedés, hogy Kolumbusz lett volna az első, aki átszelte az Atlanti-óceánt. Arról már nem is beszélve, hogy Kolumbusz Kristóf volt az egyetlen felfedező, aki halála után is ide-oda utazgatott a tengeren.
Ha bárkitől megkérdeznénk, hogy ki volt az első európai a történelemben, aki hajóval átszelte az Atlanti-óceánt, 10-ből 10 ember rögtön rávágná, hogy Kolumbusz Kristóf. Pedig a felfedező csupán második volt a sorban, vagy még az sem. Ugyanis a viking Leif Eriksson volt az, aki valamikor 1000 körül hajózott ki, és 35 fős legénységével elérte a mai Újfundlandot. A grönlandiak sagájában olvasható, hogy a 980 körül született izlandi hajós és legénysége először a Baffin-szigetet látta meg, majd felfedezték Labradort is.
Azonban még az sem biztos, hogy Leif Eriksson volt az első a sorban, ugyanis néhány történész azt állítja, hogy az ír Szent Brendan vagy más kelta utazó lehetett az, aki átszelhette elsőnek az Atlanti-óceánt. Bárhogy is történt, Amerikában minden évben munkaszüneti nappal emlékeznek meg Kolumbusz Kristófról, míg az október 9-i Leif Eriksson-napot még a tengerentúlon is alig ismeri valaki.
Miután közel egy évtizeden keresztül könyörgött az európai uralkodóknak, hogy támogassák az útját, Kolumbusz Kristóf végül három hajóval el tudott indulni India felé. Az ominózus októberi nap után, 1492 karácsonyán egy hajósinas komoly bakit vétett, és nekivezette az expedíció zászlóshajóját, a Santa Mariát egy korallzátonynak Cap Haitiennél. Szerencsétlen tengerészekre borzalmas karácsony várt, hiszen komoly erőfeszítésekkel tudták csak megmenteni a hajó rakományát.
Kolumbusz Kristóf a Nina fedélzetén tért vissza Spanyolországba, viszont hátrahagyott 40 férfit Amerikában, akiket megbízott az új európai település, La Navidad (Születés, karácsony) alapjainak lerakásával. Mikor Kolumbusz 1493 őszén visszament az Újvilágba, az otthagyott 40 matrózból egyik sem élt már.
A 15. században az volt a szokás Spanyolországban, hogy a szentek után nevezték el a hajókat, és éppen ezért annyira tisztelték őket, mintha önálló személyek lettek volna. A tengerészek azonban előszeretettel adtak különféle gúnyneveket a bárkáknak, és így a híres karavellák is ezekkel a ragadványnevekkel kerültek bele a történelemkönyvekbe. Egyedül a Santa Maria tartotta meg eredeti nevét, a Santa Clara – amelyről először látták meg az Újvilágot – a tulajdonosa iránti tisztelet miatt kapta a Nina nevet, míg a Pinta eredeti neve ismeretlen, ezért csak a gúnyneve maradt fent, ami azt jelenti, hogy festett vagy prostituált.
Kolumbusz Kristóf 1506-ban halt meg. Eredetileg a spanyolországi Valladoidban temették el, majd holttestét később Sevillába szállították. Azonban családja kérésére földi maradványait hajón Hispaniolába vitték, ahol a Santo Domingo katedrálisban temették újra. Mikor a franciák megszállták a szigetet a 18. század legvégén, a spanyolok kiásták a felfedező csontjait, és Kubába szállították. Itt sem tudott békében nyugodni, mert az 1898-as spanyol–amerikai háborút követően újra Sevillába vitték.
Felmerült korábban a gyanú, hogy talán Kolumbusz Kristóf egyszerre nyugszik az öreg kontinensen és az Újvilágban is, ugyanis 1877-ben egy emberi csontokkal teli doboz került elő a katedrálisban, aminek oldalán a felfedező neve állt. Aztán egy 2006-os vizsgálat kiderítette, hogy a Sevillában őrzött földi maradványoknak egy része valóban Kolumbuszé, viszont a Dominikai Köztársaság nem engedélyezte, hogy vizsgálat alá vonják a közép-amerikai országban őrzött csontokat. Tehát még ma sem tudni, hogy Kolumbusz Kristóf hány helyen nyugszik.
