Afrika problémáit nem Európában, pláne nálunk kell megoldani, hanem a kontinensen. Ha ott béke van, akkor az illegális migrációs nyomás is kisebb lesz – ami minden óvilági polgárnak egyaránt jó hírt jelent. Két mondatban talán így lehetne legtömörebben összefoglalni annak magyarázatát, hogy a Magyar Honvédség a csádi kabinet kérésére miért vesz részt az ország békemissziójában. Nem nagy kontingenssel, mindössze kétszáz (váltási időszakban ennek maximum a duplája) emberrel. Ahhoz azonban, hogy megértsük, mit keresünk mi Afrika közepén érdemes egy kissé elmélyedni a térség múltjában.
Tehetjük mindezt pláne annak fényében, hogy ha mélyebbre tekintünk azt látjuk, a Száhel-övezet az elmúlt években a globális terrorizmus egyik melegágyává, ha tetszik bástyájává lett. Jellemző az ott kialakult helyzetre, hogy 2022-ben a szélsőséges erőszak áldozatainak negyvenhárom százaléka a térségben hunyt el. Ez összességében is több, mint amennyit az esztelen terror Dél-Ázsiában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában együttvéve követelt.
A Száhel szó egyébként peremet jelent, azaz esetünkben a sivatag szélét. A földrajzi megfogalmazás szerint az évtizedek óta megosztott és háborgó Nyugat-Szahara, Mauritánia, Mali, Burkina Faso, Niger és – a cikkünk szempontjából oly fontos – Csád tartoznak a térséghez. Területe megközelítőleg 5,6 millió négyzetkilométer – azaz kis túlzással ötvenhat csonka Magyarország telne ki belőle. Hossza durván négy- míg szélessége ezer kilométer, amelyből a sivatag 2,5 millió négyzetkilométert foglal el. Mivel utóbbi részen igen kevesen élnek, a megmaradt 3,1 millió négyzetkilométerre jut ötvenhét millió ember. A Száhel-övezet így valójában Afrika legritkábban lakott és legszegényebb régiója, amelyet újabban nem csak az időjárás változása, hanem az iszlám terrorizmus is kőkeményen érint.
A nemzetközi katonai szakirodalomban általában öt magyarázattal illusztrálják az iszlamista terrorizmus felemelkedését. Ezek sorrendben a politikai renddel szembeni elégedetlenség, a csapnivaló kormányzás, az ultramagas korrupció, az etnikai versengés/konfliktusok és a fiatalokat érintő egészen elképesztő munkanélküliségi ráta.
Pánikba esett muszlimok egy rendezvényen, ahol egy segélyszervezet húst kívánt kiosztani a szegényeknek
Fotó: AFP / NurPhoto / Lehet Ozer
Talán nem érdektelen leírni, az 1,284 millió négyzetkilométeres, nagyjából 17,5 millió lakosú Csád jelenleg a világ egyik legszegényebb állama – s ebben az állapotában szomorú vigasz számára, hogy (mondjuk) Afganisztánt azért megelőzi. A térséget 1890-ben gyarmatosította Párizs, majd 1920-ban a Francia Egyenlítői-Afrika részévé tette. Ennek 1958-as felbomlásakor autonóm köztársaságként a Francia Közösség tagjai közé sorolták.
Mint a legtöbb afrikai országnál, úgy Csád esetében sem hozott békét az 1960-ban elnyert függetlenség. Szinte azonnal megindult az északi muszlim állattenyésztő és a déli, főként földművelő lakosság közötti harc, s ez rövidesen az állam kettészakadásához vezetett. (Ez a törésvonal ma is tetten érhető.) A „remek” lehetőséget látva az északi szomszéd Líbia is lelkesen belépett a háborúba s egy füst alatt meg is szállta az ásványi kincsekben gazdag, amúgy vitatott határvidéket, az Aozou-sávot. Végül a két országrész megállapodást kötött, a líbiai csapatok a sivatagon át szépen visszatértek hazájukba. Ugyanakkor nagy tételben nem volt értelme a békére fogadni, hiszen az 1990-es évek második felében ismét egymás torkának estek a felek.
Korábban Idriss Déby Itno elnök irányította úgy három évtizedig, de e tekintélyelvű férfiú 2021-ben tisztázatlan körülmények között elhunyt. Egyesek szerint simán távozott, mások fulladásról, újfent mások szívinfarktusról regélnek – de mint egy jó Rejtő Jenő könyvben itt is lehet, hogy minden mögött egy szimpla golyó, kiskanál méreg vagy éles kés áll, melyet valamelyik potenciális utód helyezett el gondosan elöregedett riválisa testének megfelelő szögletében.
Visszatérve a realitások talajára tekintsük föl Csád vallási adatait: e szerint a lakosság ötvenöt-hatvan százaléka muszlim, míg a fennmaradók döntő többsége keresztény. A protestánsok aránya huszonnégy, a katolikusoké húsz százalék, de vannak animisták újkeresztények és teljesen vallástalanok is. Az ott élő muszlimok jelentős hányada a misztikus iszlám, azaz a szúfizmus mérsékelt ágának követője.
Faji megoszlást tekintve a legnépesebb csoport a délen élő, fekete bőrű, de hamita eredetű szara nép, amely a lakosság ak csaknem a harmadát adja. A Szudánból bevándorolt feketék aránya huszonhét százalékra tehető. A Tedák az arabokkal rokon, szintén sötét bőrű hamiták, arányuk a nyolc százalékot közelíti. A többi etnikai csoport szudáni: a mbumok hét, a maszalit, maba, mimi együtt hét, a tamák hat, a mubi négy, a kanuri, a masza és kotoko csoport ugyancsak két-két százalékban képviselteti magát.
Azt, hogy az iszlamista irányzat nem éppen kedveli a keresztényeket, talán nem kell bővebben megmagyarázni. A fundamentalisták helyi pénzügyi támogatói döntő részben egyébként olyan kereskedők, akik ma is a viszonylag magas jövedelmű csoportokhoz tartoznak. E körből rengetegen profitáltak igen jól az Idriss Déby Itno jegyezte korszakban. A néhai tekintélyelvű elnök legnagyobb támogatóinak számítottak – amihez bátran hozzátehetjük, hogy ma is hidegrázást kapnak mindentől, amit mi, európaiak demokratikusnak nevezünk.
Akiknek nincsen jó hírük Csádban: francia teherszállító egy légikikötőben
Fotó: AFP / Aurelie Bazzara-Kibangula
Hozzájön még ehhez az, hogy a helyiek a franciákat nagyjából annyira kedvelik, mint a nemes paripa a zavaros vizet, így ennek fényében Párizs ázsiója az elmúlt években igencsak megkopott. Sokan egyenesen az egykori gyarmattartó embereiben látták (és látják) a demokrácia/iszlamista térhódítás legnagyobb akadályát.
Mindent összevetve a térségben jelenleg erős káosz uralkodik. A magyarok az Országgyűlés határozata – és a csádi elnök 2023. szeptember 19-én N’Djamenában kelt kérése – alapján 2025. december 31-ig állomásoznak az afrikai országban. Bevetésüket a szükség dönti el. Fő feladatuk tanácsadási, támogatási és harctéri mentorálási munkák ellátása, az ott tartózkodó magyar állampolgárok és a helyben lévő hazai érdekeltségek oltalmazása, továbbá a terrorizmus elleni küzdelem támogatása.
Ha kell, a szövetséges nemzetközi erőkkel való együttműködésben.
