Ian Strachan, az expedíció vezetője a BBC Newsnak elmondta, hogy a jéghegyet 3-4 méteres hullámok mossák, és így eróziója folyamatos. A képződményt ráadásul egyre melegebb levegő éri, ahogy távolodik a Déli-sarkvidéktől, így előbb utóbb teljesen el tűnik majd.
A kutatók szerint a jéghegy olyan óriási, hogy emberi ésszel fel sem lehet fogni. Tovább tart, mint ameddig a szem ellát, és saját időjárása is van.
A mintegy négyezer négyzetkilométer területű A23a még 1986-ban szakadt le a fehér kontinensről, de csak pár hónapja mozdult meg, és kezdett elsodródni a Weddell-tengeren a partvidéktől. A jéghegy jelenleg az Antarktisz sarki áramlatain sodródik, amely az óra járásával egy irányban forog az Antarktisz körül.
Az áramlat az A23a-t az uralkodó nyugati széllel együtt a Dél-Orkney-szigetek irányába tereli, amelyek az Antarktiszi-félsziget csúcsától mintegy 600 kilométerre északkeletre találhatók. Az A23a nagyságát és mozgását műholdas megfigyeléssel követik. A jégtömb vastagsága helyenként a 300 métert is meghaladja, tömege csaknem egymilliárd tonna, de napról napra csökken.
