Van egy lap a magyar újságpiacon, amelyet még egy véleménycikkben sem tisztem dicsérni vagy szidni, elemezni vagy bírálni. Ám a címe mindenképpen dicséretet érdemel, mert nézetem szerint telitalálat. Hihetetlen – ez a címe. Nos, azt gondolom, a lapalapítás idején nem valószínű, hogy a kollégák számítottak volna arra, mily sok abszurditással, normális ésszel felfoghatatlan jelenséggel, mesterségesen ránk erőltetett ukázzal találkoznak majd az évek során, melyek mindegyikére minden fenntartás nélkül rámondható, hogy hihetetlen.
Megjegyzendő, hogy a lap az élet minden területével igyekszik foglalkozni, tehát nem vádolható azzal, hogy pletykákkal, bulvárhírekkel töltené tele a rendelkezésére álló oldalakat, avagy elborult elmék kitalációival kapcsolatos történeteket tűzne tollhegyre, s csakis emberfeletti teljesítményekről adna hírt. Nem! Az életünk valamennyi szegmensét, területét igyekszik megvizsgálni, így aztán számos jelenségről mondhatják el – írhatják le, hogy hihetetlen. S bizony, aligha lehet velük vitatkozni. Hiszen elkövetkezett az az idő, amikor egy újságot, folyóiratot nem olvasó, a híreket nem hallgató ember is rájöhetett arra, hogy szerény kis élete, sőt az egész, általa ismert világ tele van hihetetlen jelenségekkel. Olyanokkal, melyeket pár éve még elképzelni sem tudott. S olyanokkal, melyek elől nem tud elbújni, nem tudja megakadályozni, mert nem ura saját életének, mi több, nem is engedik neki, hogy az legyen.
Itt van például a politika területe, ezen belül is Lengyelország különös kálváriája. Aligha hinném, hogy a lengyel választások kapcsán sokan megjósolták volna, hogy a jogállamiság egyik nagy uniós harcosa, a nem túl megnyerő Donald Tusk és újdonsült kormánya azonnal búcsút int az amúgy is ingatag lábakon álló, jogállamiságnak nevezett fogalomnak, és semmi perc alatt kidobálja az állami televízió és rádió vezetőit. Amolyan választási ajándékként. Márpedig ez történt.
Nos, egy közélet iránt érdeklődő magyar embernek mindez azért nem igazán meglepő, hiszen joggal mondhatja el, hogy ami például nálunk történt 2006-ban, mikor is egyik legjelentősebb politikai emlékünnepünkön rontott rá a Gyurcsány-kormány saját népére, lovasrohammal, puskákkal, könnygázzal, és sodort jóvátehetetlen tragédiába jó néhány családot, nos az a cselekedet is a hihetetlen kategóriába tartozott. Ártatlan emberekre lőni, méghozzá nemzeti ünnepen, avagy indoklás, magyarázat nélkül elbocsátani embereket állásukból, jogot tisztelő emberek számára ez a hihetetlen kategóriába tartozó cselekedet. Mégis megtörténhetett velünk, méghozzá következmények nélkül.
No, de kutakodjunk tovább a mindennapok hihetetlen eseményei között! Döbbenetes az is, hogy el kell fogadnunk, amit a világ urainak jelentős száma már korábban is kijelentett, miszerint a migráció már nem megállítható. S ezek vezető pozícióban lévő emberek! Nekik „köszönhetjük”, hogy az elmúlt tíz esztendőben mesterségesen gyorsították fel a migrációt, mai napig hatalmas károkat okozva a társadalmaknak, melyek tagjait persze elfelejtették megkérdezni, hogy tetszik-e nekik ez a rájuk erőltetett új világrend? Hát nem hihetetlen, hogy mindez megtörténhetett? Avagy épeszű ember elfogadhatja azt, hogy az általa is felépített, működtetett országban egyszer csak kötelezően letérdeltetik a sportolókat mérkőzéseik előtt azért, mert valami bűnöző Amerikában konfliktusba keveredett a rendőrséggel? S mindezt mások számára is kötelezővé teszik? Ez az őrület elfogadható? Nem! Ez is hihetetlen! Mint ahogy a hihetetlen kategóriába tartoznak az ártatlan papok elleni merényletek, a templomfosztogatások, -felgyújtások, a keresztek elégetése, és még sorolhatnánk a jelenségeket, melyekkel lényegében változatlanul együtt kell élnünk, akár akarunk, akár nem. Mindez hihetetlen. Mint ahogy az az emberi kapcsolatok tudatos szétrombolása is az, valamint a betegségek mesterséges terjesztése. Viszont még inkább hihetetlen, hogy a fentebb emlegetett jelenségeket, történéseket hagyjuk-hagytuk megtörténni. Nos, talán ezt a legnehezebb megemésztenünk, mert ez tényleg szinte hihetetlen.
Távolodjunk el a politika világától, hiszen cseppet sem ez az életünk egyetlen olyan területe, melynek jelenségeit a hihetetlen kategóriába sorolhatjuk. Van belőle még számos. Igenis hihetetlen az is, hogy megtörténhetett velünk a Covid–19 nevű vírus avagy kísérlet, amely leginkább arra volt jó, hogy gyógyszercégek és politikusok hihetetlen pénzeket tegyenek zsebre, valamint hogy megtizedeljék az emberiséget. Ez nem hihetetlen, hogy mindezt meg lehetett velünk tenni? De az! Mégis megtörtént, s bárki érzékelheti, hogy az „akció” még nem ért véget. A totális kontroll bevezetésének kísérlete szerintem tovább folyik. Most, amikor ezt a cikket írom, éppen a világháború kirobbanását vizionálják – aligha alaptalanul – tájékozott emberek. Történészek, politikusok, hadászati szakértők, meg az ezotéria világában járatos jósok is.
Csak éppen azt a törekvést nem látjuk, s arra nem kapunk megvalósítható ötleteket, hogy miképpen lehetne ezt megakadályozni. Erre egyelőre nem kínálnak receptet. Így aztán egyre csak szaporodnak életünk hihetetlennek nevezhető jelenségei, mi meg kiszolgáltatottan élünk a világban, és a sorsunkról nemigen tudunk magunk dönteni. S szomorúan kell megállapítanunk, hogy megteremtődött a káosz, a folytonos káosz a világban, amellyel immár együtt kell élnünk, mert eltűnt a rend. Bizony ez is hihetetlen. S az a legfájóbb, hogy nagyon nehéz mindezen változtatni. Leginkább azért, mert a károgók, a szándékosan félelemkeltők, a riogatók korszakát éljük. Ők azok, akik ügyesen keltik a káoszt, s még az sem kizárt, hogy parancsra riogatnak.
Egy biztos. A világot elnézve sem mi, a történéseket és a mögöttes szándékokat éberen figyelő és gyakran megszenvedő emberek, sem a Hihetetlen nevű folyóirat stábja nem marad téma nélkül az elkövetkező időkben sem. Hiszen oly sok jelenségre mondhatjuk napjainkban joggal, hogy szinte hihetetlen, melyekkel nem folyóiratokat, újságokat tölthetnénk meg, hanem lexikonokat. S ha a világ végre normálisabbá válik, akkor az lesz az igazán szép feladat, ha a korábban hihetetlennek, félelmetesnek tűnő jelenségeket hihetően s nem elferdítve, elhazudva, szándékosan félelmet keltve kíséreljük majd megmagyarázni, hanem azt kiemelve, hogy mily gyönyörű és változatos a világ. Sőt, a kezdetben még hihetetlen és félelmetes jelenségeket is barátságossá tehetjük, ha okosan, érdekesen s nem megfélemlítés céljából beszélünk róluk, hanem igyekszünk megmagyarázni az újat, a még kevésbé ismertet. Úgy, ahogyan a komoly tudósok sokszor mondják: összeköttetésben Istennel.
A szerző újságíró
