Őseink titkai adhatják meg a kulcsot ahhoz, hogy miért gyakoribb a szklerózis multiplex (MS) a fehér, észak-európaiak körében, mint Európa délebbi népességei között.
Bár a tudósok eddig több száz olyan gént találtak, amely összefüggésbe hozható az SM-szel, az észak-európaiak akár egyötöde rendelkezik egy HLA-DRB1*15:01 nevű genetikai variánssal, amely háromszor nagyobb kockázatot közvetít az autoimmun betegség kialakulására.
Rejtély, hogy honnan származik ez a variáns, és miért maradt fenn és terjedt el.
Egy nemzetközi kutatócsoport, William Barrie, a Cambridge-i Egyetem munkatársa vezetésével most úgy véli, hogy új nyomra bukkantak.
Barrie és kollégái több tucat újonnan szekvenált középkori és középkor utáni dán genomot kombináltak egy ősi szekvenciákból álló adatbázissal, hogy egy olyan adatbázishoz jussanak, amely az emberiség több tízezer éves történetét reprezentálja Eurázsiában. Ezek között „feltűnő mintázatokat” találtak a mai szklerózis multiplexszel összefüggésbe hozható génváltozatokban.
Visszafelé haladva, hogy nyomon kövessék a változatok elterjedtségét az időben, úgy tűnt, hogy a gének Kelet-Európa egy olyan régiójából származnak, amely ma Ukrajnát, Délnyugat-Oroszországot és Nyugat-Kazahsztánt foglalja magába, és amelyet pontusi sztyeppének neveznek.
Körülbelül 5000 évvel ezelőtt az ebben a régióban élő pásztorok, az úgynevezett yamnaja, nyugatra, Észak-Európába vándoroltak, és magukkal vitték génjeiket.
Bárhová is kerültek ezek a gének, úgy tűnt, hogy az MS-hez kapcsolódó variánsok „pozitív szelekciónak” mentek keresztül, ami arra utal, hogy egykor a neurokognitív hanyatlással való modern kapcsolatuk ellenére valamilyen túlélési értékkel bírtak.
„Ez azt jelenti, hogy most már megérthetjük és kezelhetjük az MS-t úgy, ahogyan az valójában van: bizonyos környezeti feltételekhez való genetikai alkalmazkodás eredménye, amely még az őstörténetünkben következett be” – mondja Lars Fugger neuroimmunológus az Oxfordi Egyetemről.
Az MS-t az okozza, hogy a szervezet immunrendszere tévedésből önmagát támadja meg, és bár ez pusztító következményekkel járhat, ha nem ellenőrzik, elméletileg a túlműködő immunrendszer megvédhet a kórokozóktól és a járványoktól is.
Ez előnyt jelenthetett az ókori embereknek, különösen az állattenyésztés kifejlesztése és a sűrű népességben való letelepedés során, ahol a betegségek elszabadulhattak.
Amikor adataikat összehasonlították a brit biobank mintegy 410 000 kortárs emberi genomjával, a kutatók azt találták, hogy a HLA-DRB1*15:01 variáns gyakorisága „a legmagasabb a modern finn, svéd és izlandi populációkban, valamint a nagy arányban sztyeppei felmenőkkel rendelkező ősi populációkban”.
„Ezek az eredmények mindannyiunkat megdöbbentettek” – mondja Barrie.
„Hatalmas előrelépést jelentenek az MS és más autoimmun betegségek evolúciójának megértésében. Annak kimutatása, hogy őseink életmódja hogyan befolyásolta a modernkori betegségek kockázatát, csak rávilágít arra, hogy mennyire ősi immunrendszerek befogadói vagyunk a modern világban”.”
Lionel A. Pousaz tudományos cikkíró és Samira Asgari genomikai kutató a Nature-ben nemrégiben megjelent tanulmányról írt recenziójában azt írja, hogy Barrie és csapata hipotézisei „érvényesek”, de „konkrétabb bizonyítékokat” igényelnek.
„Eredményeik feltárják azokat az okokat, amelyek az európai észak-déli gradiens hátterében állnak, és rámutatnak arra a lehetséges evolúciós előnyre, amelyet a szklerózis multiplex kockázati változatai jelenthettek a vadászat és gyűjtögetés utáni korszakban” – írja a duó.
„A jövőbeni munkára van azonban szükség a fertőző betegségek és a szklerózis multiplex kockázata közötti feltételezett összefüggés megerősítéséhez.”
