A vikingek évszázadokon át felfedezéseik és hajózásaik révén számos távoli helyre eljutottak. Bár főként Észak-Amerikáig, Új-Fundlandig terjedtek utazásaik, felmerül a kérdés, vajon eljutottak-e Afrikába, a Közel-Keletre vagy Ázsiába is. A vikingek fő motivációja a hatalom és a gazdagság volt. Tudták, hogy a kereskedéssel gazdagodhatnak, de idővel rájöttek, hogy nem szükséges tovább kereskedniük, inkább csak elvették, amire szükségük volt.
A viking korszakban fiatal férfiak szervezett flottái indultak portyázni a nyári hónapokban, majd ősszel visszatértek gazdag zsákmányaikkal. Az idő előrehaladtával azonban a hódítók letelepedtek az új területeken, családot hoztak magukkal, állandó településeket és fontos kereskedelmi útvonalakat hoztak létre.
A korai expedíciók Észak-Skóciába vezettek, majd folytatódtak a Hebridákra, a Feröer-szigetekre, és eljutottak Izlandra is. Az igazán lenyűgöző esemény az volt, amikor átkeltek az Atlanti-óceánon, és eljutottak Grönland délnyugati részére. Végül elértek Új-Fundlandig. Bár nem maradtak sokáig az észak-amerikai településen, ez a tengerészeti bravúr elismerést váltott ki világszerte.
A vikingek keleti terjeszkedése más jellegű volt. Átkelve a Balti-tengeren, eljutottak Kijevig és Novgorodig az orosz belső vizeken keresztül. Innen haladtak a Bizánci Birodalom és Bagdad irányába. Itt a vikingek főként a kereskedelemre összpontosítottak, beilleszkedtek a helyi lakosságba, és gazdaságilag megerősödtek.
A vikingek déli terjeszkedéséről keveset tudunk, de az 11. század elején Észak-Franciaországtól az Ibériai-félszigeten át az afrikai partokig eljutottak. A Szahara átlépését sosem kísérelték meg a nehézségek és a hiányzó vízi útvonalak miatt.
A viking korszak a 11. század közepén véget ért, amikor a különböző kultúrákkal való érintkezés, politikai változások és a kereszténység térhódítása a társadalmi hozzáállás változásához vezetett. A vikingek azonban jelentős mértékben hozzájárultak a világ felfedezéséhez és formálásához, és kultúrájuk nyomokat hagyott a távoli területeken is.
