A The American Conservative folyóirat minapi cikkében arra hívta fel Magyarországot, Szlovákiát és Hollandiát, hogy legyen nagyon óvatos és körültekintő, mert a lengyelországi események példája azt mutatja, hogy az Európai Unió centralista erői mindent megtesznek azért, hogy leszámoljanak politikai ellenfeleikkel. Azért ezt a három országot figyelmeztette a tengerentúlról az amerikai partner, mert hazánkban és északi szomszédunknál konzervatív kormány van hatalmon, míg a Benelux államban most van remény arra, hogy Geert Wilders Szabadságpártjának választási győzelme utánilyen politikai színezetű adminisztráció lép hivatalba.
Sajnos vannak tapasztalatink a föderalista, magát Európa-pártinak nevező, valójában az amerikai demokrata párti adminisztráció érdekeit kiszolgáló uniós politikai áramlat ténykedéséről. Az elmúlt időszakban Magyarország környezetében számos politikust és kormányt tettek tönkre. Például az osztrák kormányt, két alkalommal is.
Az emlékezetes Ibiza-botrány buktatta meg az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szabadság Párt koalícióját, az utóbbinak Heinz-Christian Strache volt az elnöke. Mint ismeretes egy rejtett kamerás felvételen a volt alkancellár egy orosz oligarcha, állítólagos unokahúgának zsíros osztrák állami megrendeléseket ígért.
Nézzük a tényeket: 1, A felvételeket 2019 májusában, közvetlenül az EP-választások előtt hozták nyilvánosságra. 2, De a felvételeket már 2017-ben elkészítették, tehát két évet vártak a közzétételével. 3, Az Osztrák Szabadság Párt 2017-ben még ellenzékben volt. 4, A felvételeknek csak egy kis, megvágott része került a nyilvánosság elé.
Az egész rögzített anyagot azért nem publikálták, mert akkor kiderült volna, hogy Strache ígéretei az állami megrendelésekről, egészen más szövegösszefüggésben hangoztak el. Viszont az Osztrák Szabadságpártnak buknia kellett, mert következetesen az illegális migráció ellen kampányolt. A felvételtöredékek viszont éppen elegek voltak ahhoz, hogy a süllyesztőbe kerüljön.
Aztán a kancellár is terítékre került, a második Kurz-kormányt is megbuktatták. Kurz ugyanis olyan nyilatkozatokat tett, amelyek ellenezték az illegális bevándorlást Európában. Például ilyen mondat hagyta el a száját: Kizárólag az illegális migráció megállításával lehet fenntartani a belső határ ellenőrzése nélküli schengeni rendszer működését.
Kurzt többek között azzal vádolták, hogy hamisan tanúskodott az Ibíza-botrány ügyében. Mondták ezt azok, akik mást se csináltak, minthogy egy többórányi felvételt úgy „összevágtak” és úgy megrövidítettek, hogy az elég legyen Strache és aztán Kurz megbuktatásához. A hamis tanúzásról később kiderült, hogy nem igaz.
És, kik jártak élen Kurz és Strache ellehetetlenítésében? A Süddeutsche Zeitung és a Der Spiegel. Három évvel ezelőtt ugyanis napvilágra került az Ibiza-botrány teljes leirata, amelynek meghamísított változata két osztrák kormány bukásához vezetett. A videót azért nem hozta a két sajtóorgánum teljes terjedelemben nyilvánosságra, mert tudták, hogy abból úgy nem lesz botrány.
És mit csinál mostanság a német sajtó, a lengyelországi kormányváltás után, élén a már fent idézett Der Spiegellel? „A PiS lerombolta az alkotmányos rendet. Az új kormánynak most kell rendet tennie” – állítja a hetilap. De mit értünk rendcsinálás alatt?
A mai lengyel állapotok ugyanis inkább hasonlítanak egy dél-amerikai katonai puccs utáni helyzethez, mint egy uniós országnak a jogállamiság szabályait betartó belpolitikájához. Az alkotmánybíróság, a legfelsőbb bíróság, a legfőbb ügyészség tiltakozása ellenére, tébolyult politikai leszámolás folyik.
És ez még csak a kezdet. A cél, mindenkit „kiszorítani” , akinek csak egy kicsit is más a véleménye, mint a hatalomra került globalista, szélsőbaloldali liberális társaságnak. A dolgok nem véletlenül alakultak így. Igaz, hogy a négypárti koalíció választói akaratból került hatalomra. De azért tegyük hozzá: ehhez az is kellett, hogy az azt megelőző nyolc évben a „pártatlannak” nevezett NGO-ok és a sajtó egy meghatározó szelete a Soros-birodalom részévé váljon. Nyolcévnyi szívós munkával így csak azt lehetett elérni, hogy az addig kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párttal – amely megnyerte a választást, de nem szerzett abszolút többséget a parlamentben –szemben, csak az összes erő összefogásával sikerült többséget szerezni a törvényhozásban.
Mi váltotta ki a PiS-kormány elleni uniós gyűlöletet Brüsszelben? A most hatalmon lévő globalista uniós vetésnek öt alapvetése van – az illegális migránsok befogadása, a gender-mozgalomnak a politikába való beemelése, a külföldről vezényelt NGO-k befolyásának engedélyezése, a nemzetállam eszméjének elvetése, és ehhez kapcsolódóan, a föderális Európa megteremtésének szándéka –, mindezt európai értékként igyekeznek „eladni” a kontinens társadalmainak. Aki ezek közül akár csak egynek is ellenáll, az számíthat arra, hogy kemény támadásokat kap Brüsszelből. A PiS pedig mind az ötöt a szemétbe dobta.
A lengyelországihoz hasonló helyzet jött létre már korábban Csehországban is. Ott Andrej Babis és pártjával, az ANO-val szemben szövetkezett négy párt 2021-ben. Így lehetett többséget szereznie az új kormánynak a törvényhozásban. A választásokat megelőzően a rendőrség Andrej Babis ellen vádemelési javaslatot tett, az uniós pénzek állítólagos jogtalan felhasználása miatt. Nem csoda, mert az egykori miniszterelnök ellenezte az illegális migránsok befogadását.
A választások előtt szándékosan kipattintott botrány lényege, hogy az EU 2007-2008-ban pályázatot írt ki kisvállalkozások számára. Babis, úgy jutott 50 millió cseh koronás (körülbelül 750 millió forint) támogatáshoz, hogy a tulajdonában lévő holdingból kiemelte azt az építőipari céget, amely a Gólyafészek szabadidőközpontot építette. Így az jogosult lett a pályázatra.
Mindez azonban az EU akkori eljárási rendje szerint, nem volt szabályellenes. A botrány a parlamenti választások eredményét negatívan befolyásolta Babis számára. A bíróság a volt kormányfőt felmentette a vádak alól, de ez már eső után köpönyeg volt, mert az ítélet a parlamenti választások után született.
Az egész cirkuszt csak azért csinálták, hogy lejárassák Babist. Az ok egyszerű. Nem volt elég, hogy Babis ellenezte az illegális migránsok bevándorlását, de kifinomult módszerekkel a szuverén nemzetállam koncepcióját is támogatta. Nem is csoda, mert a rendszerváltás idején Vaclav Klaus, a későbbi miniszterelnök és köztársasági elnök töltötte be a pénzügyminiszteri posztot. A konzervatív politikus úgy gondolta, hogy a cseh termelő szektornak hazai kézben kell maradnia. Ugyan így gondolkodott a bankokról is. Az előbbi sikeresen megvalósult, az utóbbi csak épphogy. Vagyis Klaus pontosan látta, hogy az elkerülhetetlen privatizáció nagy lehetőség a külföldi befektetőknek, vagyis az ország kisemmizését akarta megakadályozni. Babis, mondhatjuk, Klaus gazdasági nyomvonalán haladt.
A volt cseh miniszterelnök éppen ezért felzárkózott Orbán Viktor és Jarosław Kaczynski mögé harmadiknak. Meg is buktatták.
Az osztrák, lengyel és cseh példa ragadós, mert Szlovéniában – több más országban is – hasonló módszerekkel buktatták meg a magyar kormánnyal szimpatizáló Janez Jansa miniszterelnököt. Az addig egymással is marakodó pártok külföldi segítséggel összefogtak és így kerültek hatalomra 2022-ben az Unió barátai.
A felsorolt példákban Lengyelország a fekete bárány. A többi esetben az eurokraták formailag ügyeltek arra, hogy a törvényességnek legalább a látszatára adjanak. A lengyel választások ugyan törvényesek voltak, legalábbis az alkotmány betűjének megfeleltek, nem is ezért lóg ki Varsó a sorból.
Hanem azért mert az új kormány beiktatása után már a látszatra sem adtak. Az egész kormányváltás egy brutális politika leszámolásba torkollott. A közszolgálati média teljes bedarálása, parlamenti képviselők bebörtönzése, az ellenzék megfélemlítése stb.
Az EU elérkezett a diktatúra gyakorlati megvalósításához.
