A jó színház mindig ellenzéki – mondta Szikszai Rajmund romániai magyar színész, rendező, amit a Magyar Narancs olyan fontosnak ítélt, hogy nagybetűs címet kreált belőle. Arról nem szól a fáma, hogy például a Katona József Színházban mit jelent a jó színház, arról viszont annál inkább, hogy még mindig hullámzik annak a botránynak az utóhatása, hogy a teátrum – egyedüliként a magyar színházak közül – mintegy harmincszázalékos kedvezményt adott a Demokratikus Koalíció tagjainak. A példátlan esetet maga a színház mai napig ügyvezető igazgatója, Máté Gábor is megbocsájthatatlannak minősítette, de nyilatkozataiból kitűnik, hogy megbocsájtotta magának, esze ágában sincs lemondani.
Különös ember ez a Máté Gábor. Volt olyan nyilatkozata, amelyben az egyik legjobb magyar színháznak minősítette az intézményét. Nézzük, hogy is történt, hogy az Ascher Tamás rendezte Apák és fiúk című darab estében is le kellett húzni a felezőt. Hogy a félig üres színház úgy nézzen ki, mintha tele volna. Máté Gábor erről az Indexnek így beszélt. „Novemberben teljesen váratlanul és megmagyarázhatatlanul leállt a jegyvásárlás. A mai napig nem tudom az okát. Pánik volt a szervezésen belül, és a színészek is érzékelték, hogy valami nem stimmel: nem üres, de fél házak előtt játszanak. Egy Apák és fiúk-előadáson le kellett ereszteni a felezőt.”
A tényekhez tartozik, hogy a Katona József Színházban 370 néző fér el. Ez azt jelenti, hogy 185 ember sem ment akkor, amikor leengedték a „felezőt”. Ez annyit jelent, hogy a Nemzeti Színház férőhelyei számának a fele, a Vígszínháznak pedig a harmada volt kíváncsi a produkcióra. Kamaraszínházak szoktak ekkora közönséggel dolgozni, nem olyan, amelynek igazgatója – nem kis önteltségtől vezérelve – az ország egyik legjobb színházaként aposztrofálja az intézményt. Csak összehasonlításképpen írom, hogy a Nemzeti Színház produkcióit több mint 102 ezer néző láthatta az elmúlt szezonban.
Máté Gábor azt mondja, hogy a mai napig nem tudja az okát, miért fogyott el a közönségük tavaly novemberben. „Nemhogy teljes árú vagy kedvezményes jegyre nem jelentkeztek, de egyáltalán nem válaszoltak. Pangás állt be a nagyszínpadi előadásainknál, amiből született egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy kiket lehetne még megszólítani, és akkor elkövetődött ez a rettenetes ostobaság.” Így magyarázza a DK-nak adott kedvezményes jegyértékesítés hátterét Máté Gábor.
Hogy milyen kapcsolat volt a párt és a teátrum között, arra utalhat, hogy, a DK pártelnöke, Gyurcsány Ferenc hírlevélben népszerűsítette a 2019-es kormányellenes színházi tüntetésüket. Mondjuk úgy, közvetlen volt a kapcsolat, más szavakkal szoros. Az is köztudomású, hogy a színház gazdálkodását végső soron a DK felügyeli, a Fővárosi Közgyűlésben ugyanis többségben vannak a Demokratikus Koalíció tagjai. Nem Karácsony, hanem Gyurcsány hozza tehát a döntéseket. Például azt is, amikor a nyáron a cégvezetők között 300 milliós prémiumot osztott ki a főváros, akkor ebből Máté Gábornak 6,3 millió forintot irányoztak elő.
Nézzük, hogy a művészet szabadságára hivatkozva hogyan hálálja meg a színház Gyurcsány jóságát. Ami ugye, mint tudjuk, mindig ellenzéki, mert nem jónak, hanem az egyik legjobbnak tartja magát. Szippantsunk egy slukkot a félházzal is alig döcögő Apák és fiúk előadásból, amelynek nyílt próbájáról készült részletet a YouTube-on bárki megtekintheti:
„Ascher Tamás rendező: Imádom azokat az előadásokat, amelyek egyenesben tüzelnek a mai problémákra.
Színész: Az apák és fiúk világa arról híres, hogy megfogalmazza a nihilisták világát.
Ascher Tamás: A korabeli avantgardista, a korabeli hivatalos, aki megveti mindazt, ami hivatalos, ami állami, de azt is ami közmegegyezésesen elfogadott. Bazarov [a főhős] három évig azért nem ment haza, mert azt is tagadja, hogy neki a szüleivel olyan hűséges kapcsolatot kell tartani.”
Nem furcsa, mintha Gyurcsányék is hasonló gondolatiságból dolgoznának?
A képmutatás magasiskolája, hogy Máté Gábor a fentiek ellenére megpróbálja eljátszani a független igazgatót, művészi köntösbe burkolva. Azt mondja: „A Katonában jelentős művészi munka folyik, és hosszú idő óta megpróbálják ezt egy politikai térbe keverni, ami nincs.” Tehát nem az a „bűnös”, aki politizál, hanem az aki „politikai térbe keveri a munkájukat”. Az, hogy a társulat volt vagy jelenlegi tagjai Nagy Ervin, Fullajtár Andrea, Székely Kriszta politikai megmozdulásokon szónokolnak, az nyilván csak a véletlen műve.
Ezek után csak halkan kérdem: lehet, hogy a jó színház mégsem mindig ellenzéki?
A szerző szerkesztő
