Szicília szigete egész Olaszország egyik leghangulatosabb helye: az elegáns északi milánói felhőkarcolók helyett itt az ember évszázadok alatt simára kopott óriási kövekkel burkolt utakon járhat régi templomok és hal- és gyümölcsszagú piacok között.
Épeszű autóbiztosító biztos be nem tenné a lábát a városba – nem igazán látni olyan karosszériát, ami ne lenne össze-vissza nyomva –, és még január közepén is huszonfokos napsütésben járhatjuk be az impozáns operaház környékét, ahol azért biztos ami biztos Rolex-szalon is található a lakossági fast-fashion (gyors divat) áruházak mellett.
Az egyik helyi szupermarketben ismerős nevű alkoholos koktélt található. Ugyanis valamelyik alkohol cég marketingesei úgy gondolták, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia prominens nemesei biztosan kiváló reklámértékkel bírnak: vodkaszódájuk arcául ugyanis a horvát eredetű, ám magyar ággal is bíró buzini gróf család, a Keglevich dinasztia István nevű tagját választották.
A család első ismert tagja 1300 körül élhetett, egy Péter nevű nemes, a mai Horvátország területén található buzini vár ura. A magyar ág megalapítója II. Miklós ónodi kapitány: a család sok megyének adott ispánt. A koktél arcául választott buzini gróf Keglevich István magyar császári és királyi kamarás volt 1840-ben Bécsben született, állami színházakat felügyelő intendáns. Pályafutását katonaként kezdte, egy sikeres olaszországi hadjárat után kezdett el a művészetekkel és borászattal foglalkozni, a katonáskodás alól azonban egész életében nem tudott kibújni, és a veszte is ez lett.
Keglevich gróf egy parlamenti ülés során keveredett vitába képviselőtársával, Hentz Károllyal, akivel végül odaáig jutottak, hogy szamárnak és kegydíjas marhának nevezték egymást – majd az ülés után Hentz emberei megkeresték Keglevich grófot, és tudatták vele, hogy a képviselő párbajjal kívánja rendezni a nézeteltérést, amit Keglevich gróf (aki ekkora 64 éves volt, ellenfele pedig 29) el is fogadott, sőt, kikötötte, hogy szúrni is lehessen a párbajban. Akkoriban a párbajok általában az első sebesülésig tartottak, ám külön szabályokat mindig lehetett hozni – a párbajra a híres pesti vívóteremben, a Fodor-teremben került sor.
A gróf hamar támadásba lendült, ami meglepte ellenfelét, aki hátrálni kezdett, majd egy botlást követően önkéntelenül előretárta kardját – amibe a gróf egyenes belesétált, szívtájékon érte a szúrás, és pár perc múlva meghalt. A hír hallatán több ezres tömeg gyűlt össze a vívóterem körül, az Operára és a Nemzeti Színházra is felkerült a fekete lobogó – a párbaj azonban tisztességes küzdelem volt.
A koktél egyébként nagyon finom, kétféle ízben is kapható, citromos és mentás-bodzás ízben is – bár nyilvánvalóan nem ismertük a grófot, stílusa alapján elképzelhető, hogy nem lenne ellenére, hogy koktélt reklámozzanak a nevével.
