„Figyeljetek Varsóra! Ami most Lengyelországban történik, ugyanaz lesz itthon is a kormányváltás után” – ezt írta közösségi oldalára Tompos Márton, a Momentum szóvivője, parlamenti frakcióvezető-helyettese néhány nappal ezelőtt. Lehettek belső információi arról, hogy mit főznek az Európai Parlament baloldali, liberális és zöld frakciójában, valamint a néppárti jobbközépben, ahol új fejezetet nyitottak a magyar jogállamiságról szóló szappanoperában.
A nóta a régi, Magyarország nem jogállam, hanem választási autokrácia. Nemcsak Orbán Viktor kapott hideget-meleget, hanem a brüsszeli bizottság feje, von der Leyen asszony is, aki úgymond a magyar kormányfő „zsarolásának engedve” tíz milliárd euró uniós forrást is felszabadított a Magyarországnak járó, ám évek óta visszatartott pénzből. Emiatt az Európai Bizottság elnökét is határozatban fenyegették meg, hogy az európai bíróságon támadják meg a döntést, sőt bizalmatlansági indítványt is benyújtanak ellene. Egyúttal felszólították az uniós grémiumot, hogy küldjék meg az érveiket, minek alapján állították azt a magyar igazságügyi reformról, az egyik legfontosabb szupermérföldkőről, hogy az megfelel az EU Alapjogi Chartájában foglalt engedélyezési feltételnek.
Az alapvetően magyarországi Soros-szervezetek által összetákolt Sargentini-jelentés leporolása után a politikai háború a fekete bárány szerepére kijelölt magyar kormány és az Európai Parlament „jogállamisági rettegői” között majd februárban folytatódik, s remélhetően rövid életű lesz. Nyakunkon és nyakukon az európai parlamenti választás, a rettegők is újráznának. Sokkal érdekesebb az, hogy sem az Unió történetének legnagyobb korrupciós botránya, sem pedig az elmúlt hetekben Lengyelországban történt „jogállamisági fejlemények” nem rántották hasonló egységbe a képviselőket, mint Orbán Viktor ellehetetlenítésének, szavazati joga elvételének vágya. Leginkább erről szól ennek a politikai pamfletnek a legújabb fejezete.
Ezért a nagy izgalom idehaza is az ellenzék soraiban. Bár rajtuk már Brüsszel ügybuzgósága sem tud segíteni. Tompos leplezetlen reménykedése, vigyázó szemei Varsóra szegezése mégis mindezt a magyarországi kormányváltás kontextusába próbálja helyezni. Ugyan mi másra gondolhatott az ifjúpolitikus poéta? Milyen belső információkat fecseghetett ki párttársa, Cseh Katalin, aki egyetlen magyar képviselőként maga is részt vett a Magyarországot ismét elítélő elítélő határozat megszövegezésében.
Különösen annak tükrében furcsa ez a varsói figyelem, hogy a lengyel alkotmánybíróság csütörtökön jogsértőnek találta azt az eljárást, ahogyan a Tusk-kormány fel akarta számolni a közmédiát, a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján, kipaterolva belőle a vezetést és nem kívánatos újságírókat is. A közmédiába történő benyomulás tehát súlyosan sértette a jogállamiság elveit és gyakorlatát is. Még ennél is durvább és jogsértőbb mindaz, ahogyan az elnöki palotából vitte el a rendőrség, és börtönözték be a Jog és Igazságosság (PiS) két vezető politikusát, Mariusz Kaminskit és Maciek Wasikot, akiket korábban 2015-ben még nem jogerősen ugyan elítéltek, ám 2017-ben az államfő elnöki kegyelemben részesített.
Így ezt, ebben a formában felrúgni, nem csak Lengyelországban, hanem az Európai Unió bármelyik országában is jogállamon kívüli, amolyan Lenin-fiús eljárás. A jogállam alapzatának lábbal tiprása. Tetejében tegnap a bíróságnak kényszertáplálást kellett elrendelnie az éhségsztrájkoló Kaminski számára, mivel az igazságügyi miniszter és a főügyész tétlenek maradtak, amikor a jogsértő bebörtönzés megszüntetéséről kellett határozniuk.
Ahogyan tétlen maradt az Európai Parlament többsége is a tegnapi ülésen, nem emelték fel a hangjukat sem ezekben az ügyekben. A jó kormányt óvjuk, a rosszat ütjük jegyében. Ám ezek a lépések a momentumos honatya tetszését elnyerhették. Valószínűleg felidézhette magában egykori pártelnöke, Fekete-Győr András emlékezetes behatolását az Origo szerkesztőségébe, majd megosztotta a közzel, hogy ő bizony az „itt dolgozó propagandistákat eltiltaná a hivatásuk gyakorlásától”.
Ebben a vízióban szövetségese, Gyurcsány Ferenc osztozott vele, ő a parlamentben fenyegette meg a kormánytagokat a börtönnel. Úgy fogalmazott: maguknak nem lesz kegyelem! „Csendesen megjegyzem: börtön lesz ebből, fiúk és lányok! Megérdemelten. Aztán majd meséltek egymásnak a polgári erkölcs felsőbbrendűségéről” – mondta a nagyszerű Fletó. Baráti tanácsként megjegyezte még, filmekből úgy tudja, hogy kanállal a csöveket kell ütögetni, és arra hívta fel a politikai riválisait, kezdjék megtanulni a technikát.
Saját tehetségtelenségüket gyűlöletpolitikával palástolták és palástolják. Tüzet okádnak, amikor ezt a gerjesztett háborút magyar érdek lenne tompítani. Amit tettek és tesznek négy kétharmadhoz vezetett. Brüsszelben pedig két mércéhez. Ez a sztenderd.
A szerző újságíró