A Szovjetunióban több titkos várost alapítottak, de Krasznojarszk-26 (mai nevén Zseleznogorszk) különlegessége abban rejlik, hogy még a szokásosnál is szigorúbban őrzött titokként kezelték létezését. Ez a rejtélyes település Krasznojarszk városától 45 kilométerre északkeletre helyezkedett el, és a külvilágtól elzárva fejlődött ki egy teljesen önálló közösséggé, a térképeken sem tüntették fel.
A város a szovjet időkben a Krasznojarszk-26 postafiók alatt volt elérhető a külvilág számára, a városnak csak postafiók neve volt, ami azt sugallta, mintha Krasznojarszk egyik kerülete lenne, azonban annak középpontjától 45 km-re északkeletre található.
Az 1950-ben alapított település története összefonódott a hidegháborúval amikor a Szovjetunió az atomfegyverek fejlesztésére és gyártására összpontosított. Krasznojarszk-26 a nukleáris kutatások és fejlesztések egyik központja volt, többek között atomfegyverekhez való plutóniumot állítottak itt elő. A tudósok és mérnökök elszigetelten dolgoztak az atomenergia békés és katonai célú felhasználásán.
A város létezésének titokban tartása nem csak a külvilágtól való elszigeteltségben nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a lakosoknak szigorúan tilos volt beszélniük a városról és munkájukról. Ez a titoktartás olyan szintű volt, hogy még a városban született gyermekek sem tudták, milyen különleges helyen élnek.
Mivel akkoriban még korántsem volt mindenkinek autója, a “nem létező városba” buszjárat is volt, amit néhány kívülálló, a bent lakók rokonai használhattak. Jelölés nélküli átlagos járat volt, amire külön jegyirodában kellett jegyet váltani. Akinek nem volt külön engedélye, annak esélye sem volt a bejutásra, az első ellenőrzőponton sem jutott túl.
Különleges státuszuknak köszönhetően ezek a titkos városok jólétet adtak a lakóknak, azokban az években is, amikor a hanyatló gazdaság miatt élelmiszerhiány súlytotta az ország nagy részét. Máshol sorban kellett állni, de itt tele voltak a polcok, bőségesen volt hús, tejtermék, szolgáltatások, amelyek a normál lakosságnak elérhetetlennek számítottak.
Évtizedekig Krasznojarszk-26 létezése csak a legmagasabb szovjet vezetők és a város lakói előtt volt ismert. A hidegháború lezárultával azonban a város fokozatosan nyitottabbá vált, és a kilencvenes évek elején már a nagyközönség számára is hozzáférhetővé vált.
A városról csak 1992-ben kapott információt a nagyvilág, amikor Borisz Jelcin akkori orosz elnök elrendelte, hogy a titkos városok használhatják a történelmi nevüket. Azonban a város a lakosság döntése alapján zárt maradt, kívülállók csak külön engedéllyel látogathatják.
Objektum doboz
Zseleznogorszk utolsó atomreaktorát 2010 áprilisában kapcsolták ki véglegesen, azonban katonai célú atomipari feldolgozóegység továbbra is működik, és van egy kereskedelmi alapokon működő atomhulladék-tároló üzem. A város lassan integrálódott a posztszovjet Oroszország társadalmába, bár a múltja továbbra is mélyen befolyásolta a város karakterét és kulturális örökségét.
