Önkéntes varangybefogók csapata küzd azért, hogy visszaszorítsák a területen a mintegy kétszázmillió óriásvarangyot számláló invazív faj populációját.
A Dél- és Közép-Amerikában őshonos barna, szemölcsös bőrű kártevő azóta okoz pusztítást Ausztráliában, hogy 1935-ben Queensland államban szabadon engedték, hogy felfalja a cukornádbogarakat.
Az óriásvarangy stressz esetén olyan erős mérget bocsát ki, amely képes megölni gyíkokat, kígyókat, krokodilokat – szinte mindent, ami meg meri támadni. Egy külvárosi környezetben ez a kutyákat és macskákat is magában foglalja. A mérgük lenyelése szapora szívverést, görcsöket, bénulást, sőt egyes állatoknál akár halált is okozhat. Embereknél erős fájdalmat okozhat.
Az ausztráloknak azonban van egy titkos fegyverük – egy olyan csalogatóanyag, amely vonzza a varangyok ebihalait, így egy csapásra több ezret lehet elpusztítani.
Rob Capon professzor, a Queenslandi Egyetem természetes termékekkel foglalkozó vegyésze és Rick Shine professzor, a Macquarie Egyetem evolúcióbiológusa és ökológusa közösen kifejlesztettek egy titkos fegyvert, ami visszaszoríthatja az invazív faj populációját.
Shine észrevette, hogy a varangy ebihalai még a zavaros vízben is képesek a rivális nőstények által lerakott tojások felé úszni, amelyeket a táplálék és a méreganyag-raktárak felhalmozásához megesznek.
„Kiderült, hogy valamilyen kémiai jelzést követnek, amelyet az ikrák bocsátanak ki” – mondta Capon.
A vizsgálathoz azonban rengeteg tetemre volt szükségük. Az egyetem etikai bizottságának való megfelelés és a szükséges számú halott varangy megszerzése érdekében Capon és csapata létrehozta a „Cane Toad Challenge” elnevezésű kihívást. A program arra ösztönözte a háztáji vadászokat, hogy találják meg a varangyokat, és küldjék be a fogásukat. A program elég elpusztult varangyot termelt ahhoz, hogy az egyetemnek több éven át elegendő kísérleti alany álljon rendelkezésére.
A kutatócsapat sikeresen azonosította az ebihalakat vonzó feromont, kivonta a varangyokból, és olyan folyadékká dolgozta fel, amely csalétekként használható.
Az új módszer lényege, hogy a csalit – egy átitatott követ – egy csapdába helyezik, amelyet az ebihalak közelébe merítenek, és arra csábítják őket, hogy egy lyukon keresztül beússzanak.
„Az ebihalak csapdázása nagyon jó kiegészítője a varangyirtásnak” – mondta a csapat.
A szakemberek elismerték, hogy az óriásvarangyok teljes kiirtása az országban lehetetlen, de az invazív faj populációjának visszaszorítása segít megvédeni a többi fajt, melyekre veszélyt jelentenek az óriásvarangyok.
