A három darab megrágott nyírfaszurokdarabot – amelyet ragasztóanyagként használtak a kőkorszakban – eredetileg az 1990-es években fedezték fel egy Huseby Klev nevű lelőhelyen. Az üledék kora alapján, amelyben a mintákat találták, a kutatók becslése szerint 9540 és 9890 év közötti korúak lehetnek.
Annak igazolására, hogy a példányokat valóban emberek rágták, a tanulmány szerzői a gyantában jelen lévő mikrobiális DNS-szekvenciákat összehasonlították a modern és az ősi nyálmikrobiomokkal. Ennek során a parodontitishez (ínybetegséghez) kapcsolódó baktériumok, magas szintjét mutatták ki.
Más baktériumfajok, köztük a Streptococcus sobrinus és a Parascardovia denticolens – mindkettő a fogszuvasodás jelzője – szintén bőségesen megtalálhatóak voltak az ősi rágógumiban. A tanulmány szerzője, Dr. Emrah Kırdök egy közleményben kommentálta ezeket az eredményeket, és kifejtette, hogy „a Huseby-Klevből származó rágógumi DNS-szekvenciáinak gazdagsága figyelhető meg, és megtaláljuk benne mind azokat a baktériumokat, amelyekről tudjuk, hogy kapcsolatban állnak a parodontitisszel, mind pedig olyan növények és állatok DNS-ét, amelyeket korábban rágtak”.
Valóban, amellett, hogy rávilágítottak a mezolitikus skandinávok rossz szájüregi egészségére, a rágógumiból kinyert genetikai információból kiderült, hogy milyen különböző növény- és állatfajok jártak a rágók nem sokkal azelőtt, hogy megrágták a gyantát. Ezek között olyan táplálékforrások voltak, mint a mogyoró, az alma, a barna pisztráng, a gímszarvas és a hínár.
Olyan madárfajokat is kimutattak, mint a tőkés réce, a tőkés réce és az európai vörösbegy, ami arra utal, hogy a kőkorszaki skandinávok a fogaikkal az evés mellett arra is használhatták fogaikat, hogy ezen élőlények csontjait szerszámokká dolgozzák fel.
A kutatók több kutyaféle, köztük vörös róka, sarki róka és farkas DNS-ét is azonosították. A szerzők szerint ezeket az állatokat valószínűleg a prémjükért vadászták, és az emberek valamikor a fogaikat használhatták e prémek elkészítéséhez.
A rágógumiban kimutatott egyéb növények között volt fagyöngy is, amelyet a kutatók szerint gyógyászati célokra vagy nyílhegyekhez való méreg előállítására használhattak.
Anders Götherström professzor, a tanulmány szerzője a csapat eredményeit összegezve elmondta, hogy az ősi rágógumiban található DNS „pillanatképet nyújt a skandináv nyugati partvidék vadászó-gyűjtögetőinek egy kis csoportja életéről”.
„Tudjuk, hogy ezek a tizenévesek 9700 évvel ezelőtt Skandinávia nyugati partvidékén szarvast, pisztrángot és mogyorót ettek, miközben legalább egyiküknek komoly problémái voltak a fogaival” – mondta.
