A felfedezést az Odense-i Múzeum kutatói tették, akik egy Odense-től keletre fekvő kis temetkezési helyen elhelyezett urnában találták meg a pengét.
A pengét Kr. u. 150 körülre datálják, ami több száz évvel megelőzi a világhírű Jelling-köveken található rúnákat.
Jakob Bonde, az Odensei Múzeum régésze elmondta: „Ez az egyik legcsodálatosabb dolog, amit egy régész megtapasztalhat, mert hihetetlenül ritka leletről van szó”.
A kutatók szerint a pengén található rúnák a legrégebbi ismert rovásírásos ábécéből származnak, és öt rúnából állnak, amelyek fordítása hirila, ami ó-norvégül „kis kardot” jelent.
Az Odense-i Múzeum régészei nem tudják véglegesen meghatározni, hogy a „hirila” a penge nevére vagy a tulajdonosára utal-e. Az azonban nyilvánvaló, hogy a kardot 2000 évvel ezelőtt temetési áldozatként helyezték el.
Lisbeth Imer, a Nemzeti Múzeum munkatársa elmondta: „Hihetetlenül ritka, hogy olyan régi rúnákat találunk, mint ezen a pengén, és ez egy egyedülálló lehetőség arra, hogy többet tudjunk meg Dánia legkorábbi írott nyelvéről, amelyet a vaskorban valóban beszéltek.” A rúnákról nem is beszélve.
Ebben az időszakban az írás-olvasás nem volt elterjedt, és az írás-olvasás képességének birtoklása különleges státuszt és hatalmat jelentett. A rúnák korai történetéből kiderül, hogy az írástudók, akik egy kis szellemi elitet alkottak, az első ilyen képességekkel rendelkező személyek közé tartoztak Dániában, és az első ilyen személyek nyomait Funen szigetén fedezték fel.
Ebből az időszakból csak egyetlen másik rúnapéldát találtak Dániában Kr. u. 150 körülről, amikor Vimosenben (Odensétől nyugatra) egy kis csontfésűre bukkantak, amelyen a harja felirat olvasható.
