– Belarusz a szövetségesei elleni támadást az új katonai doktrína értelmében úgy fogja értékelni, mint saját területe elleni agressziót. Mindezt azután jelentették be, hogy feltehetően ukrán dróntámadás ért egy szentpétervári LNG-terminált, és továbbra is napirenden van Ukrajna nagy hatótávolságú Taurus rakétákkal történő felfegyverzésének kérdése. Van összefüggés ezek között, illetve ez azt jelenti, hogy Ukrajnát a jövőben bármikor támadás érheti Északról?
– A földrajzi adottságok miatt nagyon valószínű, hogy Beloruszon keresztül zajlott ez a támadás, amelyben az ukrán drónok csapást mértek Szentpétervárra. Ezt figyelembe véve kell értékelni a miniszki döntést. És elképzelhető, hogy a jövőben azokat az ukrán területeket, ahonnan a drónokat indítják, Belarusz lőni fogja. Ez egyébként egy természetes reakció, ha két ország amúgy is egy védelmi szövetség tagja. Ennél komolyabb eszkalációra, például szárazföldi támadásra viszont nem számítok. A belorusz hadsereg – már csak az ország lakosságszáma miatt sem túl acélos. De arra megvannak a képességei, hogy ezekre az ukrán támadásokra vagy ezekre a kísérletekre reagáljon. Tehát határincidensekre, tüzérségi támogatásra, a légvédelemnek az aktívabb működésére, és esetlegesen Ukrajna elleni légi támadásokra sor kerülhet.
– Az általában jól értesült Rybar szerint az orosz csapatok sikeresen előre nyomultak Avgyijivka délkeleti részén; az ukrán erők nyugati, északnyugati irányból próbálkoznak ellenlökésekkel lassítani a támadást. Más hírek szerint kritikussá vált a Dnyeper keleti partján kialakított ukrán hídfő, Krinki helyzete. Milyen mozgások vannak most a fronton? Továbbra is állóháborúról beszélünk, vagy Vlagyimir Putyinnak van igaza, aki azt állítja, hogy átvették a kezdeményezést az oroszok?
– A Rybar a legmegbízhatóbb orosz források közé sorolható annak ellenére, hogy Vlagyimir Putyin kitüntette őket, és nyilvánvaló a kapcsolata az orosz védelmi minisztériummal. Érdekes módon időről időre kemény kritikát fogalmaznak meg az orosz katonai vezetéssel szemben, ami azt mutatja, hogy van egyfajta ellenőrző szerepük, a hadsereg ugyanis hajlamos elhallgatni és elbagatellizálni a hibáit.
Általában ellenőrzött információkat közölnek, nyilván az úgynevezett opsec, azaz a műveleti biztonságn szem előtt tartásával. ezért a tudósításaik és a valóság között olykor két-három-négy napos eltérés van. Mindenesetre, ha ott megjelenik valami, azt általában – és egészséges kétkedéssel kezelve – ellenőrzött híreknek tekinthetjük.
Érdemes figyelembe venni még egy dolgot: orosz részről be szokták jelenteni egy ukrán település elfoglalását, ha a középpontja a kezükbe került, míg ukrán részről csak akkor ismerik el egy település elvesztését, hogyha az utolsó házból is kiverték a védőket.
Ami Avgyijivákt és Krinkit illeti, mindkét településnél valóban előre nyomultak az oroszok. Avgyijivka esetében ez csak néhány utcát jelent valósínűleg, mégis fontos, mert azon a frontszakaszon 2014 óta nem sikerült elérniük semmit. Krinkinél viszont annak ellenére érték el a városközpontot, hogy a déli frontszakaszon az ukrán elektronikai hadviselés sokkal hatékonyabb, mint bárhol máshol. Rengeteg drónt irányítottak és jelentős veszteségeket okoztak az oroszoknak. Viszont a hídfő ellátása a csónakokon szállított utánpótlással egyre nehézkesebbé válik, emiatt lehet, hogy fel fog kelleni adni vagy az oroszok beveszik.
– Milyen állapotban lehet egyébként az ukrán és az orosz hadsereg a technika, az utánpótlás, az élőerő és a tartalékok szempontjából? A két fél képességeire és a geopolitika helyzetre figyelemmel mi a valószínűbb: hogy az oroszok – akár a belarusz hadsereg bevonásával – megpróbálják a tavasszal eldönteni a háborút, vagy maradnak ennél a lassú, minden tekintetben felőrlő taktikánál?
– Nem nagyon látok arra utaló jelet, hogy az orosz politikai vezetés, amelyik a katonai vezetés számára az elérendő célokat megfogalmazza, bármilyen okból siettetni akarná a győzelmet, vállalva ezzel, hogy az nagyobb áldozatok követel. Ukrajna részéről viszont a nyugati támogatásoknak a megkérdőjeleződése – mert még nem beszélhetünk arról, hogy elmaradnának –, illetve a katonai segélyek nehézkesebb ás szerényebb mértékű hozzáférhetősége komoly aggodalomra ad okot. Nagy kérdés, hogy ilyen körülmények között hogyan és meddig lesz képes folytatni a honvédő háborút.
Az idő mindenképpen az oroszoknak kedvez, hiszen a hadiipart felpörgették, a termelés több kritikus területen a többszörösével nőtt. Ennek Európában és az Egyesült Államokban még csak a nyomait lehet látni, sőt, a nyugati szándék ellenére 2024-re még nem kimutatható a kapacitásnövekedés. Eddig igazán csak hangos ígéretek hangzottak el. Például Németországban megszavaztak 100 milliárd eurót, amiből összesen 5 milliárdot költöttek el a haderő fejlesztésére. Tehát több olyan terület van, amelyen a Nyugat egyértelmű ipari fejlettsége és előnye ellenére sem volt képes komolyan előrelépni, és ez mindenképpen beárnyékolja Ukrajna 2024-es kilátásait.
