Az ünneplőkkel megtelt Szigligeti Színházban mondott köszöntőjében örömének adott hangot, hogy Nagyváradon ünnepelhet, kijelentve: „Bihar szíve Nagyváradon dobog.”
Emlékeztetett: volt idő, amikor szinte áthidalhatatlanná nőtt a Bihar két része közötti szakadék, és sok ezer mérföldnek tűnt a magyar határ és a nagyváradi Szent László tér közötti tíz kilométer. „Azóta a szakadék fekvőrendőrré szelídült, és a távolság is lerövidült” – mondta, hozzátéve, hogy ma már autópálya fut Debrecen és Bihar között. „Hozzáigazítva az életet a szellemhez. Merthogy a szellem autópályáin itt mindig is erős volt a forgalom” – fogalmazott.
Rámutatott: Nagyvárad „a magyar kultúra őrvárosa”, „szellemi-kulturális igazodási pont” és végvár is, amely közel másfél évszázadon át falai között gyűjtötte össze és védte a maradék magyarságot. A bástyák, tornyok feladatát a templomok, iskolák, múzeumok, könyvtárak és kávéházak vették át – mondta –, és szerinte mindezeket egyesíti a Szigligeti Színház.
„Egyszerre a magyar kultúra temploma, iskolája, múzeuma, emlékműve és kávéháza, azaz közösségi tere. Kifejezi azt a küldetést, hogy mi, magyarok nemcsak honfitársai, testvérei, de őrizői is vagyunk egymásnak, és a közös szellemi-kulturális örökségünknek” – húzta alá.
Hozzátette: a magyarság egésze a részekért, a részek magyarsága az egészért felelős, „ettől a küldetésünktől nem tértünk, de nem is térhetünk el”. Felidézte: voltak évtizedek, mikor nem volt erő betölteni a küldetést, de a magyarság túlélte a vereségeket, ma a határon túli magyarság tagjai már nemcsak lélekben, de jog szerint is magyar állampolgárok lehetnek.
Győzelemnek nevezte, hogy a határ két oldalán élő magyarok közösen ünnepelhetik a magyar nyelvet és kultúrát, és emlékeztetett: „a magyar nemzet a nyelvében él”, és csak nyelvének elvesztésével tűnhet el. „Éppen ezért ma a magyar kultúra ünnepe minden egyes magyarul kimondott szó, magyarul elsuttogott szerelmi vallomás, magyarul megtartott tanóra, magyarul megírt vers, magyarul dúdolt altató, magyarul előadott színdarab. És a magyar kultúra ünnepe minden magyarnak megtartott, magyarnak nevelt gyermek is. Minden ember, akinek ajkáról nem tűnik el a magyar szó” – mondta Nagy János.
Az államtitkár arra intette a jelenlévőket: őrizzék és gyarapítsák ezt a szellemi tőkét, és adják át a következő nemzedékeknek, mert „Nagyvárad ma is a Holnap városa”.
Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke arról beszélt, hogy „a magyar kultúra a múltat köti a jelenhez, és a jelent a jövővel fűzi össze”. „Kultúra nélkül nagy csend lenne, veszélyesen nagy lenne a csend” – mondta Ady Endre magyar ugarára utalva. Hangsúlyozta: a kultúra a csenddel ellentétben nem félreérthető, hanem bizonyos, biztonságot jelent, a közösséghez tartozás, a szülőföld biztonságát.
Rámutatott: nem sok közösség mondhatja el magára, hogy olyan városban él, mint Nagyvárad, mely királyok temetkezőhelyéül szolgált. „Olyasmit adtunk a világnak, és minden más nemzetnek, mely évszázadokon keresztül fennállt és egyetemes értéket teremtett mindenki számára” – fogalmazott.
A szenátor emlékeztetett a 2024-es romániai választási évre és a döntés felelősségére, hangsúlyozva: akkor is a magyar kultúrát ünnepeljük, amikor közösségünk jövőjéről döntünk.
Az ünnepségen A magyar kultúráért életműdíjat, illetve A magyar kultúráért díjakat, valamint emlékplaketteket is átadták a megyeszékhely és Bihar megye művelődési életében jelentőset alkotóknak. Emellett az RMDSZ nagyváradi szervezete által diákoknak meghirdetett Egy perc Lédával pályázat nyerteseit is díjazták. A gálaest a debreceni Hajdú Táncegyüttes ünnepi előadásával zárult.
Nagy János nagyváradi látogatásán Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökével is találkozott, akivel a szervezet helyzetéről és a romániai választási év kihívásairól tárgyalt. A vendéget az egyik kisebb erdélyi magyar párt, az Erdélyi Magyar Szövetség helyi politikusai is üdvözölték – tájékoztatta az MTI-t az EMNT sajtóirodája.
