2024. január 23. kedd. 10:37
Júniusban urnákhoz járulunk, hogy öt évre megválasszuk lakhelyünk elöljáróit s a fővárosiak Budapest főpolgármesterét is. Addig a készület ideje van. Addig a szavazópolgár eltűnődhet, hogy az a bizonyos pohár félig üres-e vagy félig tele van; addig elbíbelődhet a teljesített és a teljesítetlen ígéretek összevetésével, és mélyre áshat az emlékezetében.
A fővárosban lehangoló tényeket regisztrál az összevetés és az emlékezés. Valódi zöldítés helyett hóbortos és álságos zöldmesét, észszerű közlekedésszervezés helyett az autósok üldözését, takarékosság helyett pazarló osztogatásokat-költéseket s a tiszta kezek politikája helyett külföldi kampánypénzekről és pénzéhes cápákról szóló zavaros történeteket kaptunk. És most itt van a járatritkítás: a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő Budapesti Közlekedési Központ Zrt. (BKK) több mint ötven frekventált tömegközlekedési útvonalon indít kevesebb buszt, trolit és villamost. Mindez váratlanul érte az utasokat, ugyanis a január 19-én esedékes menetrendi változásokról egy nappal előbb lehetett tájékozódni. Utóbbi magyarázatához nem kell nagy fantázia: egyszerűen el akarták sunnyogni ezt a kínos, a közlekedőket hátrányosan érintő döntést. De ugyancsak minapi fejlemény, hogy Brenner Koloman, a Jobbik főpolgármester-jelöltje vizsgálóbizottság felállítására szólította fel a főpolgármestert és a budapesti képviselőket, mert szerinte korrupciógyanú lengi körül a Lánchíd felújítását. Vélhetően nemcsak Brenner Koloman, de minden magyar polgár szeretné megtudni, hogy a hídrekonstrukció – kevesebb műszaki tartalommal – miért került ötmilliárd forinttal többe, mint amivel eredetileg számoltak.
Sok-sok válasszal adós tehát a főpolgármester, ellenben felelete nincs. Viszont – Gyurcsány Ferenc bujtogatására – kifogyhatatlan a méltatlankodása: nincs olyan fővárosi ügy, melynek hátterében ne sejtetné a kormány – szerinte tényszerű – ellenségeskedését. Holott csak arról van szó, hogy a kormány már a kezdet kezdetén a tisztes megállapodások, a betartandó szerződések és a vállalható kompromisszumok fundamentumára igyekezett helyezni a Budapesttel kialakítandó kapcsolatokat. Ezzel szemben Karácsony Gergely szakma helyett politizál; folyamatosan üzenget a kormánynak, szépeleg a közösségi médiában, döntés helyett halogat, s közben a város lepusztul, elszegényedik, és kiég a lélek.
Pedig emlékezhetünk arra is, hogy nem is olyan régen volt egyszer egy Budapest, amely pezsgett, fejlődött. Akkor a városvezetőt Tarlós Istvánnak hívták. Igaz, nem mosolygott, s voltak vitái a kormánnyal is. De az ő számára a város és a városlakó mindenekfölött állt. Két cikluson átívelő munkásságának hajtóereje nemcsak a szükségesen elvégzendők kötelessége, de a városfejlesztés maradandóságának ideálja volt. Emlékszünk? Közterek, kulturális és közintézmények sora újult meg. Mintegy félszáz új villamos és ugyanennyi új troli állt forgalomba. Megújult a budapesti buszpark, elkészült a fonódó, hosszabbá vált az 1-es villamos útvonala, megvalósult a 3-as metró északi szakaszának felújítása, kizöldült Budapesten több ezer fa, és havazáskor is lehetett közlekedni s nem kellett a kátyúktól rettegni. Mindez megvan? Persze, hogy megvan. Csak elő kell bányászni az emlékezet mélyéről. S ezt érdemes azoknak is megtenniük, akik az Orbán-fóbiától elvakultan képesek lemondani a város fejlődéséről, csak azért, mert… Mert az Orbán olyan gyűlöletes. Mert az Orbán-kormány nem szereti a szivárványos zászlót és a szivárványos padokat. Mert az Orbán-kormány állandóan a nemzetről papol.
És ez az igazi bökkenő. Vannak, akik még józan érdekeik ellenére is irtóznak mindenkitől, akit – függetlenül szakmai munkájától – a nemzeti gondolat letéteményesének gondolnak. Ám most nekik is érdemes lenne átgondolniuk a főváros jövőjét. Az egyik alternatívát Demszky Gábor és Karácsony Gergely, a másikat a Tarlós István nevével fémjelzett modell jelenti. Az egyik modell csapata tespedt semmittevésben tűri, hogy lepusztuljanak Budapest értékei, a másik modell képviselői a főváros sajátos értékeinek megóvásával és felmutatásával kívánják Budapestet üdítő világvárossá tenni.
Volt egyszer egy Budapest. Megvan? Persze hogy megvan. S egy ilyen Budapest-vízió most sem álomlátás. A nemzet fővárosának van – és mindig lesz – esélye, hogy hátrahagyja ezt a mostani, gazdátlanságba silányuló korszakát.
A szerző újságíró
