Ha a csillogásra gondol, mi jut eszébe? A csillogás, a szemet gyönyörködtető és az ártalmatlan szórakozás mind biztos tippnek tűnik, ha elképzeli, mi is a csillámpor. De gondolt már arra, hogy mi történik a csillámmal, miután lemossa az arcáról? A tudomány szerint elég borzalmas dolgokat idéz elő – írta a thefactsite.com.
A csillámok elsősorban haleledelként végzik. Richard Thompson professzor tanulmánya szerint az Egyesült Királyságban kifogott halak egyharmadában találtak csillámot.
A csillámpor a folyókból, az otthonainkból származó szennyvízzel és a hulladéklerakókból származó folyadékkal kerülhet a tengerekbe és az óceánokba.
Egyes szakértők szerint a Föld óceánjaiban található csillámok száma akár 51 trillió darabra is rúghat.
Ez aggodalmat keltett a tudósok körében, akik a szennyezés halakra gyakorolt hatásait tartják szemmel.
A csillámpor a műanyagprobléma szerves része. Mivel a legtöbb csillámpor műanyagból készül, „mikroműanyagnak” minősül (0,2 hüvelyknél vagy 5 milliméternél kisebb műanyag).
A részecskék mérete azt jelenti, hogy könnyen elfogyasztják őket az apró tengeri élőlények, amelyek nem tudnak különbséget tenni az élelem és a műanyag részecskék között.
A tengeri élőlények gyomra olyannyira megtelhet a csillámporhoz hasonló mikroműanyagokkal, hogy egyszerűen éhen halnak, így a szennyezés a veszélyeztetett tengeri élőlények halálának vezető oka.
Mintha ez nem lenne elég zavaró, a legtöbb csillámpor alumíniumból és egy PET (polietilén-tereftalát) nevű műanyagból készül, amely végül az emberek gyomrába kerül, amikor halat esznek.
Ez szörnyű hatással van az érzékeny ökoszisztémákra. A PET-ek ugyanis endokrin rendszert károsító vegyi anyagokat oldanak ki, amelyek a tengeri élőlények által elfogyasztva káros fejlődési, reproduktív, neurológiai és immunrendszeri hatásokat okozhatnak.
