A Skara Brae-ben, Skócia északi részén található lakások többnyire ugyanolyan elrendezésűek: egy nagyjából 40 négyzetméteres szoba központi tűzhelyekkel és őskori bútorválasztékkal. A polcokkal kiegészített tárolódobozok és öltözőasztalok mellett két téglalap alakú, körülbelül emberhosszúságú fülke található. Mint a legtöbb, ezen a fátlan szigeten talált lelet, ezek az őskori ágyak is hideg, kemény kőből készültek. Magas fejtámláikkal és megemelt oldalaikkal mégis azonnal felismerhető formájuk van.
Az emberek már több százezer éve készítenek ágyakat. Úgy gondolják, hogy fajunk fennállásának nagy részében az alvóhelyeket gondosan egymásra rétegzett, puha, kártevőknek ellenálló levelekkel fedett, mély halmok alkották. Aztán megjelentek az első ágykeretek. A Skara Brae-i homokkő ágyak a valaha talált legrégebbi ágyak közé tartoznak, akárcsak a Stonehenge közelében lévő Durrington Walls településen a talajban hagyott lenyomatok, a rég eltűnt fa ágyládák kísérteties körvonalai, ahol egykor az emlékmű építői aludhattak.
Alig több mint 5000 évvel ezelőtt, nem sokkal más úttörő technológiák, például az írás után, több helyen is megjelentek az ágykeretek, nagyjából egyidőben. Máltán rituális temetkezési alagutakból kerültek elő e bútorok korai megjelenési formáinak bizonyítékai – köztük egy agyagfigura, amelyen egy nő békésen szunyókál az oldalán, egyik kezét a feje alatt tartva, egy egyszerű, megemelt platformon. Ezek a korai ágyak nem csupán pihenőhelyek voltak. Fagan és Durrani szerint gyakran mély szimbolikus jelentéssel bírtak, és a túlvilághoz kapcsolódtak.
Az azóta eltelt évezredek során az ágy számos különböző formát öltött – tükrözve az egyes kultúrák hiedelmeit és gyakorlati szempontjait, amelyekben az emberek éltek. Íme, az alvás e templomainak rövid története, legalábbis a nyugati világban.
Az ókori Egyiptom: fejtámlák és alvóplatformok.
Amikor Howard Carter 1922-ben áttörte Tutanhamon király sírjának gipszkapuját, aranyból készült tárgyak csillogó tárháza fogadta, amelyek között hat darab ágy volt. Volt egy Mehet-weret tehénistennő képmásával díszített temetkezési ágy, egy aranyozott faágy, valamint egy utazásra szánt, praktikus tábori ágy, amely forradalmi, összecsukható technológiával rendelkezett, és talán az első volt a maga nemében.
Mint a legtöbb, a gazdag elit számára készült ókori egyiptomi ágy, Tutanhamon ágya is többnyire egy fakeretből állt, amelynek alapját nádból vagy zsinórból szőtték. És ahogy az akkoriban szokás volt, az ifjú király minden éjjel puha párna helyett egy merev, megemelt fejtámlára hajtotta álmos fejét. Ez a rendszer gyakran előfordult forró éghajlaton, ahol javíthatta a levegő keringését. Azért is vonzó lehetett, mert így védhette a gondosan befont frizurát – az ókori egyiptomiak, köztük Tutanhamon saját nagyanyja is, néha göndör, fonott vagy copfos frizurát viseltek.
Az ókori Róma: ágy minden alkalomra.
Az ókori Rómában, mint sok más társadalomban, az emberek társadalmi státuszától függött, hogy hol aludtak. Míg egyes rabszolgák minden éjjel egy szárított levelekből vagy állatbőrökből készült szőnyegen aludtak, vagy csak a puszta földön kuporogtak, másoknak kényelmesebb volt. 2021-ben régészek egy ókori villa földjét tárták fel Civita Giulianában, a római Pompeji külvárosában, amikor egy olyan hálószobát fedeztek fel, amely csaknem 2000 évig megdermedt az időben. A tárolóedények, faládák és egyéb tárgyak összevisszasága között három ágyat találtak, és alattuk tárolóedényeket, amelyekben egerek maradványai voltak. Hálószerűen elrendezett, vékony kötéllel felfűzött faoszlopokból készültek, nem volt rajtuk matrac, helyette laza takarókkal voltak letakarva.
A jómódú polgároknak viszont több ágyuk volt, mint amennyivel tudtak volna mit kezdeni. A rómaiak a különböző tevékenységekhez különböző ágyak széles választékát találták ki, köztük a lectus lucubratorius a tanuláshoz, a lectus genialis az ifjú házasok számára, a lectus tricliniaris a közös pihenéshez és étkezéshez, a lectus cubicularis pedig az alváshoz. Még temetésekhez is volt külön ágyuk. A legtöbb ilyen ágy egy fémből készült, megemelt emelvényen állt, amelyre egy vékony matracot helyeztek.
Korai újkori Európa: poloskák és vastag matracok.
A 17. századra az európaiak az ágyak széles skálájából választhattak. Voltak dobozos ágyak (a BBC Future-nél többet olvashat arról, hogy a középkori emberek miért aludtak szekrényekben), kötéllel felfűzött ágyak – amelyeket rendszeresen meg kellett húzni, és valószínűleg innen ered az „aludj szorosan” kifejezés –, és bonyolult, négyoszlopos faágyak, amelyek között volt, amelyik állítólag egykor 52 embernek adott otthont. De a kora újkori ágyneműk egyik alapvető összetevője a „kullancsmatrac” volt.
Ezek az egyszerű zsákok, amelyek néha gigantikus méreteket öltöttek, erős, szorosan szőtt anyagokból, például vászonból készültek. A legkülönfélébb anyagokkal lehetett ezeket megtölteni a tolltól a szalmáig. A felhasznált töltőanyagnak nagy hatása lehetett a lakó alvásminőségére. Az At Day’s Close: A History of Nighttime című könyv szerint 1646-ban Svájcon átutazó ember keserűen panaszkodott arra, hogy egy levelekkel kitömött ágyban kellett töltenie az éjszakát, amelyek recsegtek, és a kullancsok keresztülszúrták a bőrét.
Bár a „kullancsmatracokat” rendszeresen szellőztették – vagy legalábbis szellőztetni kellett volna –, ideális táptalajt jelentettek a csípős rovarok számára. Az akkoriban elterjedt szokás, hogy sok más emberrel, köztük vadidegenekkel is megosztották az ágyat, gyakran félelmetes fertőzésekkel végződött. (További információ a BBC Future oldalán a közös alvás elveszett ősi szokásáról).
Viktoriánus Anglia: másnaposság és hajléktalanság.
A 19. századra az egyenlőtlenség Angliában rekordot döntött, mivel a munkásosztály az új iparosodott gazdaságban a megélhetésért küzdött. A gyorsan növekvő népességgel együtt a hajléktalanság óriási méreteket öltött a városokban. Londonban a jótékonysági szervezetek szokatlan megoldásokkal álltak elő. Az egyik ilyen megoldás a „négypennys koporsó” volt – sorokba rendezett koporsó alakú dobozok, amelyekben az emberek négy pennyt fizettek azért, hogy egy éjszakát tölthessenek bennük. Egy másik megoldás a „kétpennys másnaposság” néven is ismert kötélágy volt, amelynek lényege az volt, hogy egy közös padon kellett ülni, és több száz másik emberrel együtt egy hosszú kötélre támaszkodni, amíg reggel el nem vágták azt, hirtelen felébresztve mindenkit, aki még aludt. Ez az egyik lehetséges magyarázat a másnaposság szó eredetére.
Az 1900-as évek végén egy német feltaláló szabadalmat nyújtott be az első spirálrugós matracra – és az alvás azóta megváltozott. Ma már több lehetőség van, mint valaha: habágyak, vizes ágyak, fűtött ágyak, futonok, emeletes ágyak, oszmán ágyak, baldachinos ágyak… a lista folytatható. Csak azon tűnődhetünk, vajon mit szóltak volna ezekhez Skara Brae lakói.
