„Az obeliszkek a változatos RNS-ek egy olyan osztályát alkotják, amelyek megtelepedtek, és sokáig észrevétlenek maradtak az emberi és globális mikrobiomokban” – idézi a lap a kutatók egyelőre nem lektorált tanulmányát, amely a bioRxiv weboldalon jelent meg.
Az obeliszkek mintegy ezer nukleotidból épülnek fel, azaz annyira kicsik, hogy ezért sem vették észre őket sokáig a tudósok.
Zheludev és kutatócsoportja 5,4 millió genetikai szekvenciát tartalmazó adatbázist tekintett át a tanulmányában, és csaknem 30 000 különböző típusú obeliszket azonosított. A vizsgált emberi mikrobiomok nagyjából tíz százalékában voltak jelen ezek a struktúrák, a vizsgált adatok szerint pedig az emésztőrendszer különböző szakaszain eltérő típusú obeliszkek telepedtek meg.
Az obeliszkek egyik leggyakoribb bakteriális gazdasejtje a kutatás szerint a Streptococcus sanguinis volt, amelyben 1137 nukleotid hosszúságú obeliszket azonosítottak. Ez elsősorban a szájüregben található meg. Zheludev azonban úgy véli, hogy a többi, emberi szervezetben élő baktériumban is találhatunk obeliszkeket.
Ezek az anyagok egyedi fehérjéket is kódolnak, és szerepük lehet a genetikai entitás replikációjában. A kutatók számára egyelőre ismeretlen, hogy az obeliszkek milyen hatással vannak a bakteriális gazdasejtekre és az emésztőrendszer működésére, ezért további vizsgálatokat végeznek ezen a téren.
