2024. január 30. kedd. 12:27
A Momentum egyik kordonbontó szakembere, Bedő Dávid az elmúlt napokban alaposan belehúzott önmaga népszerűsítésébe. Kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy még a csapból is a derék államférfi eutanáziaügyi mondatai folynak. Mármint azoknál, akiket rákötöttek a Momentum vezetékére.
Az ifjú politikus tehát fogalmazásokat készített. Teleszórta mondataival a közösségi oldalát, sőt egy internetes portálon véleménycikket tett közzé. Mi más is lenne ennek a címe: Ezért kell népszavazás az aktív eutanáziáról. A dolgozat hosszas bevezetője arról a szerencsétlen alkotmányjogászról szól, aki izomsorvadásos betegsége miatt nemrégiben kampányba kezdett saját halálának kieszközlése érdekében. A kór, ami megtámadta, gyógyíthatatlan. Vannak, akik akár évtizedekig is együtt élnek vele, de egyes források szerint a többségnek az első tünetek megjelenésétől csak három-négy év az élet.
A halál kultúrájának harcosa, Bedő Dávid országgyűlési képviselő tehát megfuttatta agyát ez ügyben. „A magyar jogszabályok jelenleg súlyosan korlátozzák az ember életvégi döntésének meghozatalát. Hiába szeretne valaki úgy dönteni, hogy elviselhetetlen szenvedése vagy emberi méltóságának elvesztése miatt befejezné a saját életét, erre a magyar jog nem ad lehetőséget… Megdöbbentő korlátozása ez az emberi szabadságnak, és megrendítő lábbal tiprása az emberi méltósághoz való jognak. Hiszen miféle törvény, miféle igazság bírálhatja felül az ember saját életének befejezéséről hozott döntését?”
Ritkán mutatkozik meg ennyire tisztán az a szélsőséges önzés, az a gátlástalanság, az a pofátlan nagyképűség és részvétlenség, ami a Bedő-féle ifjoncok világlátását jellemzi. Most abba nem érdemes belemenni, hogy honnan és kiktől szedegették össze mindezt, jól tudjuk, ez benne van abban a levegőben, ami az úgynevezett balliberális körök éltető eleme. A nagyra növesztett ÉN, a mindig mindenhol mindenkinél fontosabb EGO, ami nem engedi meg, hogy egyes szám első személyből többes szám első személybe forduljon a liberális. Számukra nincs mi, miénk, nekünk.
Nem tudják, de látjuk, miként vergődnek ezek a szerencsétlenek lélekdermesztő magányukban. Sajnáljuk őket. Igaz, erre nem tartanak igényt, mindenük megvan, ami önző életükhöz szerintük szükséges.
Bedő Dávidék tehát a maguk korlátlanul demokratikus módján akarnának dönteni az emberi élet második legfontosabb ügyében. Az első, a születés lenne, amiről pusztító nézeteik ismertek. Szavazni kellene tehát a halálról. Ezt ők szabad életvégi döntésnek nevezik.
Akkor talán javasolhatunk újabb ügyeket, melyekről legalább ennyire fontos lenne – az egyén, az ÉN kényelme érdekében – voksolni. Kezdhetnénk például ezekkel a hülye évszakokkal, mert milyen dolog már, hogy télen az ember fázik, nyáron meg melege van? Követeljük az évszakok megszüntetését, az időjárás okozta kiszámíthatatlanság felszámolását, legyen mindig tavasz vagy ősz. Vagy ne legyen semmi. Szavazzunk arról, hogy 2025-től eltöröljük a nemeket. A világunk szerencsére már erre tart, a nagyon fejlett Nyugaton a fiatal emberek harminc százaléka már nem tudja elhelyezni magát az ósdi fiú-lány kategóriákban – sorolhatnánk ifjúsági liberálisaink helyett. Bedő Dávid ez utóbbiban otthonosan mozog, nagyívű beszédeket tart a budapesti Pride-on. Aztán le kéne szavazni végre a földhözragadtságunkat fenntartó gravitációt is, mert miféle otromba dolog az, hogy az ember nem tud úgy repülni, ahogyan akar.
Ehhez persze valamivel több fantázia és művészi bátorság, netán még tudás is kellene, több, mint az aktív eutanázia propagálásához.
A szerző író
