Gyerekkoromban semmit nem tudtam róluk. Középiskolásként találkoztam egy ikerpárral, alacsony, fekete hajú, szép arcú fiú és lány voltak, kedvesen beszélgettek mindenkivel, ezzel együtt valamiféle idegenség áradt belőlük. Ők voltak a Kohn-ikrek. Aztán teltek az évek, így visszagondolva, fogalmam sincs hány zsidó emberrel találkozhattam. Nem is érdekelt. Eszembe sem jutott, hogy egy emberre ránézve, ami egyébként egy négernél vagy kínainál természetesen szembetűnő volt, külső jegyek alapján állapítsam meg hovatartozását, származását.
Később ugyan olvastam a nácik orr-, fül- és fejmérő zsidómegállapítási módszereiről, de ezek sem változtattak azon a nézetemen, hogy az ember ember. Mindegy, honnan jött. Manapság is sokaknak nagy óvatosság kell ahhoz, hogy egyáltalán beszéljenek erről. Mások mellett később Isaac Bashevis Singer csodaszép lengyel-zsidó elbeszélései, természetes, derűs hite varázsolt el, és tett még inkább érdeklődővé népe kultúrája iránt.
Diplomamunkám egy szombatista pap, Bogáti Fazakas Miklós Énekek éneke magyar fordításáról szólt. Az eredeti, héber szöveget akartam összehasonlítani a későbbi görög és latin változatokkal, aztán persze ennek első magyar fordításával, Bogátiéval. Ehhez például meg kellett tanulnom héberül. Nem is volt olyan nehéz nyelvtanárt találnom, az egri főiskolán akkoriban ment nyugdíjba Bihari József professzor, a nyelvtudományok doktora.
Hajlott hátú, élénk tekintetű bácsi volt. Első találkozásunkkor gyanakodva nyitotta ki lakótelepi lakása ajtaját, mit akar maga, honnan tudja a címem? Elmondtam, szeretnék megtanulni héberül. Sokáig faggatott, hogy miért is, aztán azt mondta, jöjjek el egy hét múlva, addigra kitalálja, mit is lehet csinálni ebben az ügyben. Mondtam, természetesen fizetek a nyelvórákért. Majd megbeszéljük, legyintett. Kezdetét vette aztán a heti kétszeri héber órák sorozata. Bihari József valahonnan beszerzett háború előtti nyelvkönyveket, megtanította az írott és nyomtatott betűket, egyre gyorsabban tudtam olvasni visszafelé az egzotikus betűkből álló szavakat, mondatokat. Egy év elteltével azt mondta a professzor úr, hogy hagyjuk abba a pénzezést, én már megtanultam annyit a nyelvből, ami a diplomamunka elkészítéséhez kell. Ha gondolom, időnként meglátogathatom, és beszélgethetünk. A következő évben azt mondta, tegezzem. Magától értetődő természetességgel tudtunk ettől fogva beszélni magyarul és héberül.
A látogatásaim nem ritkultak, igen megszerettem az öregurat. Akiről szép lassan kiderült, hogy Berkovits József néven Érmihályfalván született 1908-ban, az anyanyelve jiddis volt. Az iskoláit jiddis, magyar, román és német nyelven végezte. Német és francia szakos tanári diplomát szerzett Debrecenben. A második világháborúban munkaszolgálatra vitték, ott kóboroltak a mai Ukrajna területén. A harcok utolsó időszakában, amikor már az oroszok szinte mindent és mindenkit szétlőttek, a maradék németek befogták Bihari Józsefet orvosnak.
Hiába próbálta elmagyarázni, hogy ő nyelvész doktor, ráparancsoltak, kötözzön és operáljon. Nem tudtam mást tenni, göcögött, miközben mesélte nekem a történetet a professzor úr, szereztem egy nagy német nyelvű sebésztankönyvet, és az abban foglaltak szerint igyekeztem ellátni azt a temérdek sebesültet. Azt is lassan elmondta, hogy nyelvész nagydoktori disszertációját 1969-ben a jiddis tudására építve készítette el. Akkoriban ezeket a szavakat, hogy jiddis meg zsidó, nemigen lehetett leírni, így a nagydoktorija címe az lett, hogy „Szláv örökség egy germán nyelvjárásban”. De ott volt jó néhány magyar remekmű jiddisre fordításánál, nagyrészt neki köszönhetjük az Ember tragédiája jiddis változatát is.
Engem úgy megtanított a Biblia nyelvére, hogy amikor főiskolásként az akkor szinte kötelező hátizsákos nyugat-európai körúton, ha kiszúrtam valahol egy Dávid-csillagos útlevelet vagy medált, ott érdeklődtem szállás, közlekedés és bármilyen más ügyekben.
A főiskola után elkerültem Egerből, de folyamatos kapcsolatban maradtam Bihari József professzorral. Leveleztünk. Kalligrafikus betűkkel teleírt levelezőlapjait a következőképpen fejezte be: Szeretettel üdvözöl B. Józsi. Ezt olvasván minden alkalommal megmelegedett a szívem.
Bihari Józsefet, a nyelvtudományok doktorát 1997-ben Egerben temették el. Minden viszontagság ellenére tartalmas, szép és igaz élete volt.
