A bronzkori Mezopotámiából származó szamár–szamár hibrid a legkorábbi ismert példa az emberek által tenyésztett hibrid állatokra. A lószerű lények csontjai 4500 évre nyúlnak vissza, és évtizedes vitákat vetettek véget az ősi lófélék azonossága körül.
Az Institut Jacques Monod munkatársai a DNS-szekvenálás után úgy vélik, hogy a csontok egy kungához – egy nőstény házi szamár és egy hím vadszamár keresztezéséhez – tartoznak.
Egy észak-szíriai királyi sírkamrában Tell Umm el-Marrában 2006-ban fedezték fel 25 állat csontjait, amelyekről ma már tudjuk, hogy kungák. A teljes csontvázak úgy néztek ki, mint a lovak, de az arányaik eltérőek voltak, ami zavarba ejtette a régészeket, ahogy az is, hogy a lovakat csak 500 évvel később hozták be a területre.
A rejtélyes lófélék Mezopotámiából származó ősi szövegekben és ikonokon is szerepelnek, ahol a diplomáciában, szertartásokon és hadviselésben is használták őket. A nagyobb kungákat járművek vontatására használták, míg kisebb társaikat a mezőgazdaságban, például ekék húzására.
De csak akkor tudták meghatározni, hogy pontosan mik is ezek a titokzatos állatok, amikor az új tanulmányt készítő csapat összehasonlította a genomjukat más fajokéval. A csontvázak nem tartoztak sem lovakhoz, sem szamarakhoz, sem ázsiai vadszamarakhoz, ami a kutatókat arra a feltételezésre juttatta, hogy hibridekről lehet szó.
Hogy ezt megerősítsék, szekvenálták egy Törökországban talált 11 000 éves lóféla csontjának DNS-ét, valamint az utolsó életben maradt szíriai vadszamarak 19. századi fogait és szőrét. Megállapították, hogy a szíriai csontvázak anyai ágon a házi szamár (Equus africanus), apai ágon pedig a szíriai vadszamár (E. hemionus) vérvonalát mutatták.
A kutatók úgy vélik, hogy ez a keverék biztosíthatta a szamár temperamentumának és a vadszamár gyorsaságának tökéletes kombinációját. Az így létrejött kunga erősebb és gyorsabb lehetett, mint a házi szamár, de könnyebben megszelídíthető, mint a vadszamár. Úgy gondolják, hogy akár hatszor annyiba is kerülhetett, mint egy szamár.
Ügyes kis terv egy korai szír–mezopotámiai civilizációtól, amely nyilvánvalóan fejlett ismeretekkel rendelkezett a tenyésztésről.
„Meglepő, hogy ezek az ókori társadalmak valami ilyen összetett dolgot képzeltek el, mint a hibridtenyésztés, hiszen ez egy szándékos cselekedet volt: megvolt a házi szamár, és tudták, hogy a szíriai vadszamarat nem tudják háziasítani” – mondta Eva-Maria Geigl társszerző a Gizmodónak.
„Szándékosan dolgoztak ki tehát egy stratégiát, hogy két különböző fajt tenyésszenek, hogy egyesítsenek különböző karaktereket, amelyeket kívánatosnak találtak az egyes szülőfajokban”.
Ez nem volt könnyű feladat, mivel a hibrid állatok – például a tövises hal – többnyire (de nem mindig) sterilek, ami azt jelenti, hogy minden egyes kungát szándékosan kellett kitenyészteni.
A pluszfáradság talán megmagyarázza a kunga végső kihalását. A házi ló 4000 évvel ezelőtti megjelenésével a mezopotámiai társadalmak egy hasonlóan erős és gyors állatot kaptak, amelyet sokkal könnyebb volt szaporítani.
A kunga létrehozása óta eltelt évezredek során az ember mindenféle furcsa és csodálatos hibridet tenyésztett ki, a csontos bivalytól kezdve az ízletes vaskori sertésig, de minden ezzel a mára kihalt lófélével kezdődött, a világ első ember által tenyésztett hibrid állatával.
