Az a kopás egyre több földcsuszamláshoz vezethet, ami veszélyeztetheti a jövő űrhajósait és a tervezett emberi települések építését is. A Hold az elmúlt néhány százmillió év alatt akár száz métert is veszíthetett a kerületéből, mert a magja lehűlt.
Ez egy fokozatosan zajló folyamat, a zsugorodás jelentős felszíntorzulást okoz a Hold déli pólusának egyes részein – köztük a NASA által az Artemis III személyzettel történő leszálláshoz javasolt területeken –, állapították meg az amerikai Marylandi Egyetem kutatói. Állításuk szerint a zsugorodást szeizmikus aktivitás kíséri – beleértve az úgynevezett holdrengéseket –, és a tudósok szerint a törésvonalak közelében lévő helyek veszélyt jelenthetnek a jövőbeli emberi felfedezők számára.
A tanulmány társszerzője, Thomas Watters, a washingtoni Nemzeti Légi- és Űrmúzeum munkatársa elmondta:
„A Holdon lévő állandó előőrsök helyének és stabilitásának tervezésénél figyelembe kell venni a fiatal tolótörések globális eloszlását, az esetleges aktivitásukat és a folyamatban lévő globális összehúzódásból eredő, új tolótörések kialakulásának lehetőségét.”
A bolygó déli pólusán található törésekhez kapcsolták az Apollo szeizmométerei által több mint ötven évvel ezelőtt rögzített egyik legerősebb holdrengést. Megállapították, hogy egyes sarkvidéki területek különösen érzékenyek a szeizmikus rengések okozta földcsuszamlásokra. A földrengésekhez hasonlóan a holdrengéseket is a bolygó belsejében található törések okozzák, és elég erősek lehetnek ahhoz, hogy a Hold felszínén az ember által készített szerkezeteket és berendezéseket megrongálják.
A földrengésekkel ellentétben azonban – amelyek általában csak néhány másodpercig tartanak – a holdrengések órákig is eltarthatnak, ami azt jelenti, hogy a jövőbeni emberi településeket is elpusztíthatják.
Ennek oka, hogy a Hold felszínén aszteroidák és üstökösök több milliárd éves ütközéseiből származó laza üledék található.
A NASA azt reméli, hogy az Artemis küldetés keretében még idén (2024-ben) elindíthatja az első legénységgel végrehajtott repülését a Holdra több mint öt évtized után. Így a kutatók most azt remélik, hogy megvizsgálhatják az űrszikla többi részét, hogy több olyan helyet is azonosítani tudjanak, amelyek veszélyesek lehetnek az emberi felfedezés szempontjából.
Ez a munka segít felkészülni arra, ami a Holdon vár ránk – legyen szó akár olyan szerkezetekről, amelyek jobban ellenállnak a holdi szeizmikus tevékenységnek, akár arról, hogy megvédjük az embereket a valóban veszélyes zónáktól
– idézi a kutatás vezetőjét a Daily Star.
