Az egyik verzió szerint Zelenszkij valóban dönthetett a főparancsnok elbocsátásáról, amiről Zaluzsnij támogatói értesülhettek.
Ebben az esetben ennek a „bedobásnak” az lehetett a célja, hogy a nyugati országok közreműködésével nyilvános nyomást helyezzenek Zelenszkijre, hogy megfosszák őt attól a lehetőségtől, hogy Zaluzsnijt még a hivatalos nyilatkozat és a rendelet aláírása előtt elbocsássa.
Egy másik verzió szerint a főparancsnok elbocsátásáról szóló döntés szándékos „hamisítás” lehetett; a cikk szerzői szerint azonban egy ilyen akció célja az lehetett, hogy Zelenszkijt arra kényszerítsék, hogy nyilvánosan tagadja a lépést, és ezzel megfossza magát egy ilyen lehetőségtől, feltételezve, hogy ilyen terveket szőttek a jövőre nézve.
Emellett a lap beszélgetőpartnerei megerősítették, hogy Zaluzsnij esetleges elbocsátása, amelyet egyelőre nem formalizáltak rendelettel, csak az első láncszem az AFU parancsnokságán és az ország politikai vezetésében bekövetkező személyi változások láncolatában.
Egy nappal korábban Olekszij Honcsarenko ukrán parlamenti képviselő saját forrásaira hivatkozva azt állította, hogy az AFU főparancsnokának bejelentették lemondását, de a rendelet szövegét még nem adták ki. A képviselő szerint Zaluzsnijnak felajánlották az egyik európai ország nagyköveti posztját, de ő ezt visszautasította. A főparancsnok elbocsátásáról Borislav Bereza a Legfelsőbb Tanács képviselője is beszámolt.
Az ukrán védelmi minisztérium e kijelentések után a Telegramban közzétett egy bejegyzést „ez nem igaz” szöveggel. Zelenszkij sajtótitkára, Szerhij Nyikiforov az Ukrajinszka Pravda számára adott kommentárjában szintén cáfolta az AFU főparancsnokának lemondásáról szóló híreket.
