LMA
2024. január 31. szerda. 15:24
Ha azt állítjuk, hogy Szíria az a hely, ahol mindenki játszik mindenki ellen, mit mondjunk Jemenre, ahol még annál is nagyobb – finom kifejezéssel élve – a káosz? Ez a jelenség amúgy vélhetően a kutyát sem zavarná, ha az állam (mondjuk) Afrika közepén, mindentől távol lapulna. Csakhogy akad itt egy eléggé nagy bökkenő: Jelesül az ország a világ egyik legfontosabb kereskedelmi folyosója mellett található, a Vörös-tenger alig húsz kilométeres kijáratánál. Ott, ahol a földrészek között zajló forgalom tizenöt százaléka halad át – jellemzően Európa és Ázsia között. Ezen járművek soraiban szép számmal szerepelnek olajfuvarozó tankerek is, amelyek (jellemzően rakétákkal és/vagy drónokkal történő) aprítása messze gyűrűző gondokat tud okozni az egész világon.
Jemen évtizedek óta az arab világ egyik legelmaradottabbja és legszegényebbje – olyannyira, hogy 2020-ban például globálisan az első helyen álltak a törékeny államok listáján. Sovány vigasz, hogy 2022-re a negyedik helyre csúsztak vissza. Ugyancsak nincs mit dicsekedni azzal, hogy a második legrosszabb helyen szerepelnek az éhezési indexben, továbbá a nem afrikai országok között ez az ország az egyik ahol a legalacsonyabb az emberi fejlettségi mutató.
Egy frakció tagjai. Fiatalság, lendület, AK–47 – mi kell még?! Mondjuk pár ballisztikus rakéta…
Fotó: AFP / Mohammed Huwais
Amúgy kevesen gondolnák, de Jemen roppant dicső múlttal rendelkezik, s a Közel-Kelet civilizációjának egyik legrégebbi bölcsője. Az ókorban a Szabá (Sába) Királyság uralta, Róma megpróbálta meghódítani, s az elsők egyike volt, amely a kora középkorban felvette az iszlám vallást. Korunkban az úgynevezett sáfi’ita vallásjogi iskola fontos központja, amely a szunnita iszlám jogtudománya (fiqh) négy irányzatának (madzhab) egyike.
Az 1960-as években Jemeni Arab Köztársaság (Észak-Jemen) és Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (Dél-Jemen) néven jött létre két, a másikat hol nyíltan, hol fedetten felszeletelni kívánó állam – amik 1990-ben egyesültek és létrehozták az elméletben igen, de a gyakorlatban nem annyira egységes Jemeni Köztársaságot. A térségben 2014–2015 óta kisebb-nagyobb intenzitású polgárháború zajlik, ahol az érintettek a legváltozatosabb módokon igyekeznek elvágni vélt vagy valós – amúgy az esetek döntő részében dettó muszlim – felebarátaik torkát. A 2020-as évek elejétől négy nagyobb és számos kisebb zavarosban halászó csoport van jelen Jemen területén. A tarkabarka konfliktusba természetesen más arab államok és Irán, továbbá mindenféle nagyhatalmak is beavatkoznak. Teherán természetesen a hírekben sokat szereplő húszikat támogatja, akik viszont minden olyan embert és hajót fölkoncolnának, aki a gyűlölt Izraelhez vagy Nyugathoz kapcsolódik, illetve oda visz vagy onnan hoz bármit.
Füstölő brit olajtanker a húszik támadása után. A járművet egy ballisztikus rakétával találták el – ez is bizonyítja, hogy a lázadók kissé többet tudnak, mint a Kalasnyikovokat lengetni…
Fotó: AFP / Indian Ministry of Defence
Jemen északi térségeit a húszik uralják míg délen és keleten a nemzetközileg elismert kormány az úr. A helyzet bonyolultságát fokozza, hogy Délen a hatalom megoszlik a kabinet és a Déli Átmeneti Tanács (STC) között, amely utóbbi az Egyesült Arab Emírségek által támogatott szeparatista alakulat. Ezen túl különböző iszlamista terrorcsoportok is a színen vannak, de hogy holnapra éppen, melyik lesz a nagyobb, az pont annyira nem jósolható meg mint a lottó ötös. És mindezeken túl ott az a réteg, amely bármilyen zavarosban képes halászni, s a fegyvercsempészettől kezdve a kábítószerkereskedelmen át egészen az emberrablásokig mindenben érdekelt.
És persze a kalózkodás is felfér a palettára, még akár azon a területen, ahol elméletileg létezik központi hatalom.
Kormánykatonák parádéja
Fotó: AFP
Jogos a kérdés, miként engedheti meg ezt a kormány, illetve annak felfegyverzett csapatai? A válasz összetett: a legfőbb ok a mindent átszövő és elképesztő méretű korrupció. A második pedig az, hogy az 527 970 négyzetkilométeres, (becsülten) 34,3 milliós lakosságú államnak mindössze elenyésző szegmensében uralkodik bármiféle néven nevezhető rend. Harmadrészt pedig e viszonylagos békét egy mindössze alig hetvenezres, nagyon rosszul felszerelt haderő próbálja fenntartani. Jellemző, hogy a több száz kilométeres vízpart megfigyelésére mindössze húsz őrhajót tudnak bevetni elméletben, mert ebből a tételből jó, ha egyszerre hét-nyolc működőképes. Hasonló állapotok uralkodnak a légierőnél, ahol az ex-szovjet Mig–21, –29, Szu–20 és –22 mellett F–5-ök meg egyéb harci helikopterek is elférnek, de szintén főleg csak papíron.
Fontos leszögezni az, hogy leltár alapján mivel bírnak a kormányerők köszönőviszonyban sincs a valósággal. Oka ennek az, hogy a hosszú polgárháborús évek alatt elképesztő fegyverzettechnikai eszközök jutottak a „mindenféle” felkelők kezébe. Sok más mellett például ballisztikus és hajók ellen bevethető rakéták, sorozatvetők, amelyek üzemeltetése szemmel láthatóan nem okoz gondot nekik.
