A kutatásból kiderült, hogy a dinoszauruszok ezen csoportját csontbetegségek érinthették, és hogy a theropodák egyes típusai a betegségek és sérülések sajátos mintáival hozhatók összefüggésbe.
A következtetés levonásához a kutatócsoport CT-vizsgálatok és mikroszkópos elemzés (más néven szövettan) kombinációjával három theropoda faj csontjait vizsgálta meg: Aucasaurus garridoi, Elemgasem nubilus és Quilmesaurus curriei. Mindhárman rövid karú és vastag koponyájú ragadozó dinoszauruszok voltak (akárcsak híres theropoda társuk, a T. rex), amelyek Dél-Amerikában éltek 90-70 millió évvel ezelőtt, a késő kréta korban.
A vizsgálatok mindhárom dinoszaurusznál csontbetegségre utaló jeleket tártak fel. Az egyik farkának tövében a kutatók két összeforrt csigolyát találtak, amit veleszületett rendellenességnek tulajdonítottak – így kelt ki a tojásból. Csontok összeolvadására, valamint túlnövésre utaló jeleket is találtak; ebben az esetben a kutatók szerint ez gyulladásos ízületi gyulladás következménye lehetett.
Az elemzés a másik egyed egyik lábán is kiemelte a szabálytalan csontképződést. Ez különösen ritka lelet volt, mivel a paleontológusok eddig nem sok bizonyítékot találtak betegségre a theropodák teherviselő csontjaiban. Néhány rejtély azonban továbbra is fennáll, mivel a csapat nem tudta biztosan megmondani, hogy mi volt a szabálytalanság oka. Ettől függetlenül ez a dinoszaurusznak gondot okozhatott a közlekedésben.
A theropodákat érintő betegségek mintázatát keresve a kutatók ezután áttanulmányozták a csontbetegségekkel és sérülésekkel kapcsolatos meglévő szakirodalmat. A jelenlegi tanulmányban elemzett három faj mindegyike a tágabb értelemben vett Abelisauridae családba tartozik; a szakirodalomból kiderült, hogy az e családba tartozó fajok pozitívan hozhatók összefüggésbe a csontgyulladással, ami arra utal, hogy valószínűleg meglehetősen fertőzésre hajlamosak voltak.
A szakirodalmi áttekintés a theropodák csontsérüléseivel kapcsolatban is érdekes megállapításokat tett. Sok csonttörésre számíthatnánk, de kiderült, hogy a Tyrannosauridae család esetében ez nem így van. Ehelyett az ebbe a csoportba tartozó fajoknál nagyobb valószínűséggel fordulnak elő harapásnyomok a koponyán, ami arra utal, hogy elég gyakran voltak agresszívak. Az Allosauridae esetében ennek az ellenkezőjét találták – ez arra utal, hogy aktív ragadozók voltak, tehát bár nem voltak harcosok, de nem is voltak éppen szelídek.
A tanulmány jó példája annak, hogy mennyi mindent megtudhatunk a dinoszauruszokról és életmódjukról pusztán a csontokból.
