Az „Apollónosz Kurosza”, más néven „Dionüszosz kolosszusa” egy 10,7 méter magas, befejezetlen, világosszürke, naxi márványból készült, körülbelül nyolcvan tonnás szobor.
Soha nem emelték fel teljes magasságába; valamilyen ismeretlen okból kifolyólag az óriást hagyták, hogy az örökkévalóságig a puszta földön sínylődjön.
Az i. e. 5. és 4. század között épült márványszobor Naxosz északi részén, a festői Apollonas halászfaluban található.
A Kourosz frontális felépítésű, karjai látszólag a bordáiból állnak ki, könyökei behajlítva. Ezenkívül a szobor bal lába hosszabb, mint a jobb lába.
A kourosz-szobrok a legtöbb esetben álló, meztelen, fiatal férfiakat ábrázolnak, akiknek karjaik az oldalukon vannak. Egyértelmű azonban, hogy az Apollonas kourosát egy idősebb, szakállas férfi ábrázolásának szánták. Jobb karját maga előtt nyújtotta volna ki.
Az archaikus görög kourokat általában Apollón ábrázolásaként értelmezték, de az Apollónasz kouroszát a szakáll miatt a görög Dionüszosz Isten ábrázolásának tekintik.
A tudósok szerint az ókori szobrászok megakadtak a kourosz szállításának tervében, mivel a hegyoldalba kellett volna útvonalat vájni, és ez nem történt meg.
A legtöbben azt feltételezik, hogy egyszerűen túl nehéz volt a szállításhoz. A szobor befejezetlenül maradásának egyéb lehetséges okait számtalan turisztikai útikönyv és weboldal említi.
Van olyan állítás, miszerint a szobron lévő repedéseket csak a gyártási folyamat végén vették észre. Az is lehet, hogy az ókori szobrászok attól tartottak, hogy a szobor eltörik, ha mozgatják.
Az ok lehetett olyan prózai ok is, mint a gigantikus szobor további munkálatainak finanszírozásának hiánya. Mindenesetre ennek a kolosszális szobornak a szelleme a szokatlansága ellenére is tovább él az évszázadok során.
