Az alvás elengedhetetlen a normális napközbeni idegrendszeri és kognitív működésünkhöz, a testi és szellemi egészségünkhöz. Ugyanakkor azoknak, akik a nappali műszakon kívül (is) dolgoznak – és 2015-ben az Európai Unió munkavállalóinak 21 százaléka tett így –, a napszakos alvás-ébrenlét ciklusuk felborulásával kell számolniuk. Hollandiai kutatók most megvizsgálták a munkavégzés időbeli mintázatának összefüggéseit a társadalmi-demográfiai tényezőkkel és az alvászavarokkal.
Rámutattunk, hogy a nappali műszakban végzett munkához képest minden egyéb munkavégzési mintázat – különösen a váltott műszak és az állandó éjjeli munka – az alvászavarok gyakoribb előfordulásával jár együtt– mondta el Marike Lancel, a GGZ Drenthe Mentális Egészségügyi Intézetének kutatója és a Frontiers of Psychiatry szakfolyóiratban megjelent közlemény rangidős szerzője. – Figyelemre méltó, hogy az éjszaka dolgozó emberek 51 százalékánál legalább egyféle alvászavar kimutatható.”
„Számos bizonyíték utal arra, hogy a nappali műszakon kívüli munkavégzés hátrányosan befolyásolja az alvásminőséget – folytatta Lancel. – Keveset tudunk azonban arról, hogy a különböző munkavégzési időmintázatok pontosan hogyan befolyásolják az alvászavarok előfordulását, és hogy mindez miként függ össze az érintett egyének demográfiai jellegzetességeivel.”
A munkarend és az alvászavar kapcsolata.
Az ismerethiányokat befoltozandó, Lancel és munkatársai több mint 37 ezer résztvevőt toboroztak vizsgálatukba, amelyben a válaszadók demográfiai információt is szolgáltattak magukról amellett, hogy pontosan milyen – rendszeres reggeli, esti, éjszakai vagy váltott – műszakban dolgoznak. A résztvevők kitöltöttek továbbá egy kérdőívet, amely a hat leggyakoribb alvászavar – álmatlanság (inszomnia), túlzott aluszékonyság (hiperszomnia), alvás közbeni szokatlan viselkedések (paraszomniák), alvás közbeni légzészavarok (pl. alvási apnoé), alvással összefüggő mozgászavarok, illetve a napszakos alvás-ébrenlét ciklussal összefüggő zavarok – előfordulását volt hivatott felmérni.
A válaszokból az rajzolódott ki, hogy a rendszeres éjszakai műszakos munka a legártalmasabb az alvásra nézve. Az éjszakai műszakban dolgozók fele napi hat óránál kevesebbet alszik, és 51 százalékuk legalább egyféle, 26 százalékuk pedig két- vagy többféle alvászavarról számolt be. A teljes vizsgált populáció megközelítőleg egyharmadánál állt fenn legalább egyféle, 12.6 százalékánál pedig két- vagy többféle alvászavar.
A kutatók azt is vizsgálták, hogy az olyan demográfiai tényezők, mint a nem, az életkor és az iskolai végzettség, befolyásolják-e az alvásminőséget. Figyelembe vették továbbá, hogy a résztvevők egyedül, partnerrel és/vagy gyerekekkel, vagy másokkal – pl. barátokkal, szülőkkel – élnek-e együtt. Az eredmények szerint a férfiak kevesebbet alszanak, mint a nők, mégis a nőknél fordulnak elő gyakrabban az alvászavarok. Az alvásminőség függött az életkortól is: bár az átlagos alvásidő az idősebb résztvevőknél volt kevesebb, a legtöbb alvászavar és azzal összefüggő társbetegség a legfiatalabb, legfeljebb harmincéves résztvevők körében alakult ki.
Az iskolai végzettség és az alvászavar összefüggését illetően a kutatók szintén találtak korrelációt. „A nem nappali műszakban végzett munka alvásra gyakorolt hatása az alacsonyabb iskolázottságú fiatal felnőttek esetében mutatkozott a legjelentősebbnek” – emelte ki Lancel. Ebben a csoportban aludtak a legkevesebbet a résztvevők, és a körükben számottevően magasabb volt az alvászavarok és társult betegségek előfordulása.
