A több mint négyezer évvel ezelőtt, a negyedik dinasztia idején épült Dzsedefré piramis körülbelül öt mérföldre található a hozzá tartozó gízai Menkaure piramistól.
Kezdetben azt feltételezték, hogy a piramist soha nem fejezték be, de az újabb régészeti munkák kimutatták, hogy úgy tervezték és fejezték be, hogy méretét tekintve megegyezzen a Menkaure-éval. A Menkaure a harmadik legnagyobb a gízai piramisok közül.
A piramist rejtélyek övezik, különösen az, hogy miben különbözik a többi egyiptomi piramistól. Kamrái például nem a piramisszerkezet alatt, hanem annak belsejében épültek. Egyelőre nincs magyarázat arra, hogy miért volt ez így.
Maga az építmény abban is egyedülállónak számít, hogy egy természetes módon kialakult dombra épült. A szakértők szerint ez csökkenthette az építkezés befejezéséhez szükséges időt.
A piramis belsejében az ókori egyiptomi történelem különböző korszakaiból származó maradványok találhatók, a kora dinasztikus kortól a kopt korszakig. A maradványok némi támpontot adnak arra vonatkozóan, hogy az épületet mennyi ideig használták.
Az összes régészeti leletnek van egy közös vonása. Mindegyik kizárólag a temetkezési folyamathoz kapcsolódik.
Az építményből mára csak romok maradtak, amelyek között talán a piramis legrejtélyesebb aspektusa is megtalálható. Ez lenne egy hatalmas, 49 méter hosszú csatorna az alapkőzetben, amely egy húsz méter mély aknába vezet.
A csatornán belül egy lépcső található, amely látszólag a semmibe vezet. Nincs sírbolt vagy ősi szobák. Pusztán semmi sincs.
Újabb vizsgálatok kimutatták, hogy ez valójában egy római lépcsőkút volt, egy olyan hely, ahol a rómaiak leástak a mészkő alapkőzetbe, hogy elérjék a talajvizet és a vízforrást.
Míg magáról a piramisról nagyon keveset tudunk, a helyszínről egy egész katalógusnyi információ létezik, többek között az is, hogy Dzsedefré fáraó, a Negyedik dinasztia egyiptomi királya, az Óbirodalom idején Dzsedefré fáraó parancsára épült. Ő volt Khufu fáraó utódja és fia.
Az egyiptológusok úgy vélik, hogy a Dzsedefré-piramis elkészítése körülbelül nyolc évig tartott. Az építmény és a lépcső fő összetett anyaga mészkő volt. A tömbök az építmény közepe felé hajlanak, ezt a gyakorlatot először a szakkarai lépcsőpiramisoknál figyelték meg. Úgy gondolják, hogy ezt az építési technikát a szerkezet általános stabilitásának és tartósságának növelése érdekében alkalmazták.
A tizenkilencedik és huszadik században végzett ásatások segítettek feltárni, hogy kinek a sírja volt a piramis belsejében. A kutatók egy ovális faragványra bukkantak, amelynek egyik végét egy vonal érinti. Ez arra utalt, hogy a benne foglalt szöveg egy királyi név volt, és ez a belevésett név Dzsedefré volt.
1900 és 1902 között Emile Chassinat francia egyiptológus ásatásokat végzett, amelyek során egy temetkezési települést, csónakgödröt és számos, Dzsedefré nevét viselő törvényes töredéket tártak fel.
A régészeti bizonyítékok megerősítik, hogy a helyszínen az első temetkezések az első dinasztia idején történtek, és egy nagy thinita temető körvonalai még mindig jelen vannak.
