Magyar Tibor
2024. február 3. szombat. 11:50
Nagyothalló az a beteg, akinél a halláskárosodás mértéke mindkét fülön 30–70 dB között van. Súlyosan nagyothalló vagy siket az a beteg, akinek 80 dB fölötti hallásvesztesége van.
A halláscsökkenés gyakori tünetei között szerepel a beszéd és más zajok tompábbnak tűnnek; nehézséget jelent a szavak megértése, különösen nagyobb háttérzaj esetén; beszélgetés során gyakran vissza kell kérdezni; fel kell hangosítani a televíziót vagy a rádiót; gyermeknél megkésett beszédfejlődés jelentkezik.
A halláscsökkenés formái és gyakoribb lehetséges okai között szerepel az egyik fület érintő hirtelen halláskárosodás: fülzsír, fülfertőzés, kilyukadt dobhártya. Hirtelen halláskárosodás mindkét fülben nagyon erős zajártalom vagy bizonyos gyógyszerek hatására jelentkezhet. Az egyik fül fokozatos hallásvesztése esetén a fül belsejében lehet például felgyülemlett folyadék, csontos kinövés. Fokozatos halláscsökkenés mindkét fülben az öregedés vagy a zajártalom miatt alakulhat ki hosszú évek alatt.
Középfülgyulladás esetén, amikor a zárt fülkürt miatt a dobüregben felgyülemlő folyadék a torok felé nem tud lefolyni, a folyadék gátolja a hallócsontlánc mozgását és a hangátvitelt.
A halláscsökkenést nem szabad félvárról venni, mert szövődményei is lehetnek. A fel nem ismert és kezeletlen gyermekkori nagyothallás súlyos következményekkel járhat. A gyermek beszédfejlődése a halláskárosodás miatt elmarad a kortársaitól, fennáll a veszélye annak, hogy nem tanul meg rendesen beszélni. Amiatt, hogy a gyermek nem tud jól kommunikálni, elmaradhat az általános fejlődésben is.
A felnőttkorban, főleg időskorban kialakuló halláscsökkenés miatt szintén nehezebb a kommunikáció, ez akár a magány érzését is erősítheti, és depresszióra hajlamosít. Ez főleg akkor igaz, ha a nagyothallást a környezet nem kezeli kellő türelemmel.
A halláscsökkenés hátterében a kivizsgálás ellenére sem mindig lehet egyértelmű okot azonosítani.
A vezetéses típusú halláscsökkenés gyakran teljes mértékben visszafordítható folyamat, ami fülészeti kezelést igényel. A szenzoros és idegi halláscsökkenés legtöbbször nem gyógyítható. Ebben az esetben a hallás esetenként hallókészülékkel javítható.
Érdemes, főleg idősebb korban a hallásunk megőrzése érdekében kellő odafigyeléssel járnunk. Nagyon fontos a zajártalom kerülése, tartós zajártalom esetén megfelelő zajvédő felszerelés viselése. Ajánlott emellett komolyan venni a hosszabb ideig tartó vagy visszatérő felső légúti megbetegedéseket, illetve az orrmandula-gyulladás kezelését.
A korai felismerés és a szövődmények megelőzése érdekében csecsemőkorban már mindenhol végeznek hallásszűrést, és a műszeres szűrés is egyre szervezettebben történik az újszülöttosztályokon.
