A film tényleg egy zuhanásról szól. A sikeres német írónő (Sandra Hüller) férje (Arthur Theis) kizuhan alpesi házuk tetőtéri ablakán, és halálra zúzza magát. Nem tudjuk, baleset, öngyilkosság vagy gyilkosság történt, de nagyon szeretnénk megtudni.
A bíróságot és a médiát is nagyon érdekli mindez. Az írónőt kibeszélik,meghurcolják, a regényeiben és a legszemélyesebb magánéletében kutakodva keresik a választ arra, hogy gyilkos-e, vagy tanár férje követett-e el öngyilkosságot.
A bíróságon a felsorakoztatott bizonyítékokat és tanúvallomásokat hallgatva Sandra előtt egy olyan kép bontakozik ki saját magáról és a férjéről, amelynek számos elemét korábban figyelmen kívül hagyta, vagy nem is volt róla tudomása. A néző is súlyos látleletet kap arról, milyen férfinak és nőnek lenni ma egy házasságban, különösen ha mindketten alkotni akarnak, és sikereket aratni.
Az ügyész (Antoine Reinartz) szeretné rács mögé juttatni a sikeres írnót, akinek a férje gyanús körülmények között halt meg
Fotó: Mozinet
Az eseményeket Sandra szemével látjuk, miközben ő pedig azzal szembesül, mások hogyan látják őt és a történetét. Sandra Hüllerről,erről a fantasztikus színésznőről rengeteg közelit látunk, a dühét, a gőgjét, az igyekezetét, hogy ne hazudjon, vagy hogy panaszkodó férjét leszerelje, hogy a határait megőrizze, látjuk a sírástól feldagadt arcát, amikor attól fél, hogy elszakíthatják a gyerekétől, és azt is látjuk számtalanszor, amikor a tárgyalóteremben ráébred valamire, amit nem értett, míg élt a férje.
Sandra sajátos munkamegosztásban élt a környezetével.A családtagjai szállították a drámát,ő pedig terjedelmes regényben ezeket megírta.Első könyvét az anyja haláláról írta, a másodikat apjával történt szakításáról, a harmadikat kisfia balesetéről, és már megvan, hogy a negyedik miről fog szólni. Így aztán az írói válságok messze elkerülik, talán ez is oka lehet annak, hogy amikor Samuel, a férj a halála előtt egy nappal kipakol, és az összes sérelmét Sandra elé tárja, a felesége minden szavát és minden érzését, fájdalmát, amiről beszél,kétségbe vonja, úgy állítja be, mintha minden csak kifogás lenne, hogy Samuel miért nem ír. Mert Samuel is írni akar, ő is sikert akar.
Evolúciós változásban a férfi-nőkapcsolatok, de még mielőtt megtalálnánk az új mintázatot, vannak áldozatok
Fotó: Mozinet
Amikor megismerkedtek egymással, Samuel Londonban egyetemi tanár volt, de valójában ő is írni akart. Neki is állt,és nagyon jól haladt az első regényével, amikor négy éves kisfiuk balesetet szenvedett,és elvesztette a látását. Samuel magát okolta és büntette a történtekért, míg Sandra újabb sikeres könyvet írta a témáról,sőt férje félbehagyott regényéből is inspirálódott, és abból kis kanyarított egy könyvet.
Közben a már 11 éves fiú, Daniel (Milo Machado Graner) műtétei miatt a család nehéz anyagi helyzetbe került, és Londonból a francia Samuel szülővárosába költöztek, hogy ott egy kipofozott alpesi ház kiadásából legyen bevételük. De a ház építése éppúgy nem halad, mint Samuel a regényírással. Vagy mégsem ez az igazság? Samuel számos hangfelvételt készít otthon azzal a céllal, hogy ezekből manapság divatos autofikciós regényt írjon. A kiadónak már el is küldte a vázlatot, csakhogy választ nem kapott.
A racionalitására oly büszke korunkban az ügyész ( Antoine Reinartz) azt kérdezi a tárgyalóteremben, lehetséges-e az, hogy egy férfi, aki tele van tervekkel, küzdeni akarással, öngyilkos legyen. A pszichiáter is azt hajtogatja, hogy páciense kész volt akcióterv szerint leállni az antidepresszánsokkal ( amiket nem lett volna szabad szednie, mivel nem is volt depressziós, de a pszichiáter mégis felírta neki), és általánosan egy erős, talpra állni kész férfi benyomását keltette benne. Pedig hányszor történik meg a baj akkor,amikor mindenki úgy hiszi, úgy tudja, bizonyítéka van rá, hogy minden rendben. És hányan lesznek látens öngyilkosok. De ezek tabutémák, amikről még azok sem beszélnek, akiknek a közvetlen környezetében történik meg.
A film elején Sandrához egy diáklány érkezik, hogy interjút készítsen vele. A biszexuális Sandra ugyan válaszolgat az unalmas kérdésekre, de inkább azt szeretné, hogy a lány beszéljen magáról. Teljesen mindegy, hogy ki akar kezdeni a lánnyal vagy nem, talajt vesztett férjének, akit korábban már megcsalt, ennyi bőven elég.
Bömböltetni kezdi 50 cent P.I.M.P. vagyis Strici című rapjének instrumentális változatát, így az interjúnak annyi, félbeszakítja a zenés segélykiáltás, és utána találja meg vérbe fagyva Daniel az apját a ház előtt a hóban.
A filmcsúcspontján pedig az, amikor a tárgyalóteremben lejátsszák a Samuel halálát megelőző napon megesett veszekedésről készült felvételt. Samuel vissza akarja kapni saját magát, az életét, az idejét, a szexualitását, a nyelvét, mert úgy érzi, mindent Sandra határoz meg, mindig mindenben hozzá kell igazodnia, és emiatt nem tud alkotni.Sandra mindent lesőpör azzal, hogy Samuel ne beszéljen annyit, lépjen túl a kudarctól való félelmén, és álljon neki írni.
Sandra képes követni a vágyait, tudja, mit kell tenni a sikerért, de azt nem, hogy a boldogságért is tenni kell
Fotó: Mozinet
Mind a kettőnek igaza van, és nincs igaza, de Sandra ekkor még azt sem ismeri el , hogy felborult köztük az egyensúly, csak sokkal később, a bíróság előtt.
Szörnyű dolgokat vágnak egymás fejéhez, de még mindig ott van a mondataikban az, hogy Sandra szeretné, ha Samuel is írna, és Samuel még mindig Sandrával tervezi az életét.
Nagy szerencse, hogy feliratos a film,mert így halljuk az egyébként is csodálatosan sármos Samuel Theis gyönyörű orgánumát, amely kifejezetten erotikus, míg Sandra Hüller hangja néha éles, de mégis bujkál benne kedvesség, és a két hang csodásan ellenpontozza a kemény szavakat.
A néző arra gondol, kár lenne ilyen kincseket elveszteni, mint ez a két ember. Csakhogy szeretni nem mindig elég. Samuel még nem volt író, de az akart lenni, amikor lett egy író felesége. Mintha kiadta volna az írást valakinek addig is, amíg neki nem megy. Ha ezek után írni kezd, akkor bizony borul minden, volt hát van mitől visszarettennie.
Mondhatjuk erre azt, hogy Samuel és manapság egy csomó férfi nem felnőtt, nem korszerű, mert nem tudja vállalni a felelősséget a vágyaiért, nem tudja saját magát legyőzni, és akkor is írni, ha a kiadó nem válaszol, de azt is, hogy jobb forgatókönyvet szeretne annál, hogy válnia kelljen, és annál is, hogy jéghideg páros magányban tengődjön.
Míg nézzük a filmet, szélsebesen vágtatnak elő a saját mélyben rejtőző démonaink, titkos gondolataink, történeteink, sérelmeink, nemmeréseink, kétségbeesésünk, csalódásaink, hogy milyen nehéz ma párban élni, de ki is teljesedni, és főleg szilárd alapokon felépíteni egy házasságot.
A végkifejlet a filmben deus ex machina-szerűen jön, emlékeztetve minket a belső gyermekünkre, aki a szívével lát, de arra is képes, hogy figyelmet, gondoskodást harcoljon ki magának.
Daniel (Milo Machado Graner) a tárgyalóteremben tudja meg, hogy balesete mekkora terhet rótt a szüleire, és hogy apja öngyilkosságot kísérelt meg
Fotó: Mozinet
Ez egy többször nézős film, az ember mindig talál benne újat, és egyre több vigasztalót a vigasztalan történetben, még napok múlva is érzi a bátorítást, hogy kisebb-nagyobb dolgokban, amikben eddig nem tette, mostantól álljon ki magáért, főként, ha ezért semmiféle hátrány nem érheti.
Egy zuhanás anatómiája – (Anatomie d’une chute) -2023
Francia lélektani krimi -153 perc
Rendezte: Justine Triet
10/10
