Az állapotából adódó ismétlődő rituálék azonban nagyrészt az eltűntek, köszönhetően egy forradalmi agyi implantátumnak, amelyet mind az epilepsziája, mind a kényszerbetegsége kezelésére használnak.
„Valójában jelen vagyok a mindennapi életemben, és ez hihetetlen” – mondta a 34 éves nő az AFP-nek.
„Azelőtt állandóan a fejemben voltam, és a kényszerképzeteim miatt aggódtam.”
Az agyi implantátumok a közelmúltban kerültek a címlapokra Elon Musk bejelentésével, miszerint Neuralink nevű cége egy chipet ültetett egy beteg fejébe, amely a tudósok reményei szerint végül lehetővé teszi majd, hogy az emberek egy okostelefont csak gondolatban irányítsanak.
Dr. Ahmed Raslan, a neurológiai sebészet professzora bemutatja az agyi implantátumot a beültetés előtt páciensének, Amber Pearsonnak
Fotó: AFP/Patrick T. Fallon
Az agyba helyezett eszköz gondolata azonban nem új, és az orvosok már évtizedek óta tudják, hogy a pontosan alkalmazott elektromos ingerlés hatással lehet az agy működésére.
Az ilyen mélyagyi stimulációt a Parkinson-kór és más, a mozgást befolyásoló állapotok, például az epilepszia kezelésében alkalmazzák.
Pearson orvosai felajánlották neki a 32 milliméteres (alig több mint egy hüvelyk hosszú) készüléket, hogy kezelje legyengítő epilepsziás rohamait, mivel biztosak voltak benne, hogy az képes lesz érzékelni az epizódokat kiváltó aktivitást, és impulzusokkal megzavarni azokat.
Korábban már tanulmányozták a mély agyi stimuláció alkalmazását kényszerbetegségben szenvedőknél, de – mondja Raslan – ezt még soha nem kombinálták epilepszia kezelésével.
Az orvosok Pearsonnal együtt dolgoztak, hogy pontosan lássák, mi történik az agyában, amikor kényszeres szakaszban van. A technika során ismert stresszoroknak – jelen esetben tenger gyümölcseinek – tették ki, és rögzítették az elektromos jeleket. Így hatékonyan tudták elkülöníteni a kényszerbetegségével összefüggő agyi aktivitást. Ezután úgy tudták beállítani az implantátumát, hogy az erre a konkrét jelre reagáljon.
A kettős programozású készülék most már az epilepsziához és a kényszerbetegséghez egyaránt kapcsolódó agyi aktivitást figyeli.
Ez „az egyetlen olyan eszköz a világon, amely két állapotot is kezel – mondja Raslan. – És egymástól függetlenül van programozva. Tehát az epilepszia programja más, mint a kényszerbetegségé.”
Raslan elmondta, hogy a Pennsylvaniai Egyetemen jelenleg is folyik egy tanulmány, amely azt vizsgálja, hogyan lehetne ezt a technikát szélesebb körben alkalmazni, ami reményt adhatna az Egyesült Államokban élő 2,5 millió kényszerbetegségben szenvedő ember egy részének.
Pearson esetében a 2019-es eljárás után nyolc hónapot kellett várni arra, hogy észrevehető különbséget tapasztaljanak.
De fokozatosan kezdtek alábbhagyni a mindent elsöprő rituálék, amelyek tinédzserkora óta mindennap nyolc-kilenc órát is igénybe vettek. A lefekvés előtti végtelen ellenőrző listák, az ablakok becsukása és az állandó kézmosás kezelhető napi 30 percre csökkent. És a másokkal való étkezéstől való fertőzéstől való félelem is megszűnt.
„Újra boldog vagyok, és izgatottan megyek ki élni, és a barátaimmal és a családommal vagyok – mondta. – Ez olyasmi volt, amitől évekig el voltam vágva.”
