Az ókori görög „A borjúhordozó” szobrának varázslatos története

A lenyűgöző szobor, amelyet i. e. 560 körülre datáltak, és aminek magasságát 1,65 méteresre becsülik, ma az Akropolisz Múzeumban található.

A lábazaton található felirat azt állítja, hogy a szobrot valaki Rhombos (talán Kombos vagy Bombos; a név eleje hiányzik) Athénének, a bölcsesség istennőjének ajánlotta. Ez arra utal, hogy a felajánló egy nagyon jómódú férfi és Attika prominens polgára volt, aki saját képmását ajánlotta fel Athénének. A férfi egy borjút hord a vállán, amely az istennőnek szánt áldozatot jelképezheti.

„A borjúhordozó” az emberi érzelmeket, az állatokkal való kapcsolatot ábrázolja, és a görög művészetben radikális elmozdulást jelent az emberi érzelmek mélyebb ábrázolása felé, a korábbi merevebb ábrázolású szobrokkal ellentétben. A műben a borjú és és a hordozó között megjelenített kölcsönhatás a kettőjük közötti erős, elválaszthatatlan köteléket jelképezi. Ez utalhat az emberiségnek a haszonállatoktól való függőségére a túlélés érdekében, valamint rituális és áldozati használatukra. A szobor férfija mosolyog, ami egyedülálló és újdonság a korábbi görög szobrokhoz képest.

A Moschophorosz állapota rossz, és tragikus módon néhány helyen megtört. A lábak mindkét oldalon hiányoznak a térd alatt, a kezek pedig letörtek. A nemi szervek és a bal comb leváltak az egész szoborról.

Ezenkívül az arc alsó fele (az áll területe) ki csorbult. A talapzaton álló láb azonban már a talapzathoz csatlakozik.

A borjú alakja jól megmaradt, míg Moschophoros szemei, amelyeket más anyagból – talán üvegből vagy drágakőből – készítettek, hiányoznak.

Elolvasom a cikket