Viszonyuk rövidsége, illetve érzelmi életük vehemenciája hasonlít reneszánsz kori elődjeikére, a veronai Rómeó és Júlia párosra, igaz, utóbbiak nem szakítottak egymással. Abban azonban ugyancsak közös a sorsuk, hogy mindkét pár mindegyik tagja önkezével vetett véget életének.
Szécsi Pál nővére, Szécsi Katalin úgy emlékezik, hogy egy 1972. januári közös fellépés során ütött be a mennykő Domján Edit, az ünnepelt színésznő és Szécsi Pál, a nem kevésbé körülrajongott táncdalénekes szívébe, Szécsi pedig az előadás után bogárhátú Volkswagenjével hazafuvarozta Editet.
Már az elején megegyeztek abban, hogy nem becézik egymást, Szécsi Pál nem mondja Domjánnak, hogy „Editke”, ahogy legtöbben szólították, míg Domján Edit nem „Palikázta” Szécsit. Megismerkedésükkor kiderült, hogy Szécsi régóta nyomon követte Edit pályafutását, még a Latinovits Zoltánnal előadott indiai rádiós szerelmes mesejátékára is emlékezett. Edit is előszeretettel hallgatta már korábban Pali dalait, amit el is mondott neki, s ebbe állítólag Pali belepirult.
Megismerkedésükkor a Vígszínházban éppen futó Az esőcsinálócímű darabról is beszélgettek, ami – hogy, hogy nem – egy lány szerelembe eséséről szól. Elválásuk után még aznap éjjel heves udvarlásba kezdett Szécsi, felhívta otthonában a színésznőt, másnap reggel pedig sárga rózsával várt rá, és elvitte egy panorámás hotelbe reggelizni, ahol parasztrántottát ettek, közben pedig Edit megkérte Pált, legyen a partnere a rádió Ablakcímű műsorában egy duettben.
Pali telefonhívásai rendszeressé váltak, farkasordító januári éjjeleken telefonfülkékből jelentkezett Editnél, és az is előfordult ekkoriban, hogy sárga rózsát helyezett a küszöbére anélkül, hogy becsöngetett volna hozzá.
A Léni néni duettjét Domján lakásán próbálták, és a Szécsi Kati memoárkötetében közölt információk alapján ugyanazt a sütit vették egymásnak ugyanabban a cukrászdában a teához a próba idejére, de ezt Szécsi még megfejelte két teáscsészével. A romantikus elemek a későbbiekben is át- meg átszőtték kapcsolatukat, amikor pedig először mentek Szécsihez, az elmaradhatatlan sárga rózsacsokor, illetve Beethoven egyik hegedűversenye várta Domjánt.
Pali születésnapján Domján Edit felhívta magához Palit, akit egy halom krémessel – kedvenc süteményével – várt, rajta a felirattal: Boldog születésnapot, Palikám!, és állítólag itt csattant el az első csók is kettőjük között. Ekkor Edit versek sorozatát olvasta fel Pálnak, leginkább Petőfitől. Mivel másnap egyiküknek sem volt jelenése, végigbeszélgették a napot, s a következő hetek akár mézesheteknek is beillettek volna, ha nem számítjuk, hogy mindkettejüknek rengeteg fellépése volt. A kapcsolatot időnként megzavarta Szécsi Pál italozása, ami először akkor tűnt fel a művésznőnek, amikor tőle szokatlan módon „Helló-Belló!”-val köszönt neki a telefonban.
Aztán Pali – így emlékezett Szécsi Kati – egy szép május végi napon az állatkertben megkérte Edit kezét, de nem kapott egyértelmű választ. Ez sem szegte kedvét, a turnék alatt is mindennap órákig beszéltek telefonon, és Edit naponta kapott tőle sárga rózsákat, sőt az is előfordult, hogy Edit éppen akkor kapta meg a virágokat, amikor telefonáltak.
Találja meg a nyugalmát
A tréfálkozás mindennapjaik részévé vált, az is megesett, hogy beöltöztek álruhába, elmaszkírozták, elcsúfították magukat, és úgy sétáltak el a Margitszigetig, miközben senki nem ismerte fel őket, amiben örömüket lelték. Máskor Pali a vidéki turnéjáról jött fel Edithez csak azért, hogy reggelit szolgáljon fel és egy malomkerék nagyságú rózsacsokorral kedveskedjék neki, miközben délben már indulnia kellett vissza fellépésre a több száz kilométerre lévő településre.
Palinak arra óriási szüksége volt, hogy ne csak egy manöken, egy modell, hanem egy okos, érett színésznő legyen mellette. „Az előadásokra együtt érkeztek, kézen fogva sétáltak és mosolyogtak, nevetgéltek, jól mutattak egymás mellett, egyszer-kétszer engem is megnéztek együtt. Sajnos Pali befolyásolható volt, és baráti köréből sokan nem nézték jó szemmel, hogy Edit idősebb. Mi, zenészkollégák viszont úgy láttuk, Palinak nagyon nagy szüksége volt egy intelligens, kedves emberre, mint az Edit. (…) Pali ugyanakkor kicsit fékezhetetlen volt, és hallomásból úgy tudom, volt, amikor nem beszélt szépen Edittel. Talán ez jelenthette a kapcsolat végét is.”
Szécsi Kati a Magyar Rádióban 1998-ban úgy nyilatkozott kettejük szerelméről: „A Pali kifordult önmagából, rettenetesen boldog volt, fölfokozott volt, mindent meg akart tanulni, amire addig nem volt ideje, hogy beérje Editet. (…) Edit eljárt Pali fellépéseire, azt követően leültek és kiértékelték, (…) szövegmondásra tanította. Mindent megpróbált, hogy Pali szárnyalni akarjon, és Pali szárnyalt is. (…) Együtt akarták leélni az életüket. (…) Nem a korkülönbség az, ami miatt ez a kapcsolat szétment, bár végül is ezen az úton próbálták mindkét oldalról a két személyt támadni és befolyásolni.
A szakítás oka: alkohol
Kapcsolatukban a legnagyobb problémát Szécsi Kati emlékezete szerint az alkohol jelentette, Editben az italfogyasztás gyanúját az erősítette meg, hogy rájött: amikor Pál ivott, barátai hazahozták őt is, meg az autóját is, így pedig nem derült fény a turpisságra egészen addig, amíg egy taxisofőr el nem szólta magát Editnél. Amikor labilis idegrendszere miatt egy hét távollét közben alkoholra nagy adag gyógyszert vett be Pali, s ezen időszak alatt nem adott életjelet magáról, Edit kiadta az útját, mert nem tudta megemészteni, hogy hogyan lehet valaki öngyilkos akkor, amikor ő belé szerelmes? A szakításkor Pali kismagnóját úgy vágta a falhoz, hogy az ripityára törött.
Ezekben a napokban történt az is, hogy Editnek abortusza volt. Szécsi Kati szerint ezt nem osztotta meg Palival, aki pedig végtelenül dühös lett Editre emiatt, mert úgy érezte, az alkohol rabságából egyedül egy gyermek, aki az övé, menthette volna meg, utódot pedig csakis Edittől akart. Egymással utoljára – stílszerűen – telefonon beszéltek, leginkább az abortuszról, amelynek – és így a szakításnak is – a végső magyarázata Pali sokszor mértéktelenségbe csapó italozása volt.
Editben közben ekkoriban, november táján tudatosult, hogy lassan betölti a negyedik ikszet, és végérvényesen középkorú nő lett, ami szinte sokkolta. Szécsi Kati visszaemlékezése szerint a szakítás után Edit egy napon még éjféltájban elment Pali lakásához, de az egyik házvezetőnője keményen kiadta útját, noha minden bizonnyal nem volt tisztában azzal, kit utasított ki, mert nem láthatta a sötétben. Szécsi Pál nővére azt sugallja, Edit mindvégig hitt az újrakezdésben, abban, hogy születésnapján, ami karácsonyra esett, eljön hozzá Pali, akinek életét szakításuk után is nyomon követte.
Öngyilkosság külön-külön
Edit öngyilkossága előtt egy bőröndbe összecsomagolta fontosabb ruháit, valamint a Szécsi Pállal oly sokszor forgatott Petőfi összes verseit tartalmazó kötetet, és a Dunába dobta. Állítólag volt férje, Kaló Flórián 1972 karácsonyán felhívta születésnapja alkalmából gratulálni, sőt még azt is mondta neki, lehet, hogy következő születésnapján újra feleségül kéri Editet. Eközben december 26-án 16 év után Pali és Kati újra beszélgettek anyukájukkal telefonon, de Pali ekkor részeg volt, majd gyakorlatilag átaludta az ünnep másnapját, mámorából pedig Kati ébresztette fel, közölve vele a tragikus hírt: Edit öngyilkos lett, nincs többé.
Módos Péter, a televízió könnyűzenei szerkesztője tanácsolta Katinak, hogy ő mondja el Pálnak a rossz hírt, nehogy mástól kelljen megtudnia. Komáromi Tibor, az egykori gyilkossági főnyomozó, aki később a Szécsi Pál halálával kapcsolatos vizsgálatot is vezette, korábban úgy nyilatkozott: A halála napján éppen 40 éves Domján Edit tényleg meg akart halni, ami abból is látszott, hogy két könyökhajlatában ott voltak a zsilettpenge nyomai.
Ez arra utalt, hogy fel akarta vágni az ereit, ám mivel ez minden bizonnyal fájt neki, nem ezt az útját választotta a halálnak, hanem felakasztotta magát. Ezt sem bízta azonban a véletlenre, kezeire hurkot rakott, hogy még véletlenül se tudjon segíteni magán haláltusájában. Mint Komáromi elmondta, a lakásban talált személyes tárgyakat átadta Domján volt férjének, Kaló Flóriánnak, egy kötetnyi levelet pedig visszajuttatott azok írójának, aki állítólag népszerű színész volt, utóbbi nevére azonban nem derült fény.
Bálint András, Domján Edit színésztársa a Madách Színházban a Jó társaságban című kötetben így emlékezett vissza a tragikus napra: „1972 karácsony második napján Shaw Candidája volt kitűzve, délután fél háromra. Kettő előtt az öltöztetőnő jelentette, hogy a címszerepet játszó Domján Edit nem érkezett meg, és nem veszi föl a telefonját. Fölhívtuk Ádám Ottót, aki a következő bölcs utasítást adta: négyen menjünk ki a lakására, valaki, akinek van autója, Mensáros Laci, egy kolléganő és egy műszaki.”
„Én vezettem, Nagy Anna, Mensáros és Taub Pali jött, aki műszaki vezető volt akkor. A Fürst Sándor (ma Hollán Ernő) utcában lakott Edit, a második emeleten, becsöngettünk, nem nyitott ajtót. Laci benézett a kulcslyukon, aztán a levélnyíláson. Sápadtan ült le a lépcsőre. Én is benéztem. A fenti kulcslyukon egy elfordított női fej sziluettjét látta, a lenti levélnyíláson pedig a levegőben a függő két lábat. A többiek is benéztek. Hívtuk a rendőrséget, a mentőket. A jéghideg lépcsőházban ültünk, remegtünk, gyanítottuk, hogy hinni kell a szemünknek. A rendőrök feltörték a bejárati ajtót, a mentők levágták Editet a kötélről, amivel az ajtót áthidaló könyvespolcra felakasztotta magát.
Órák óta halott volt. A kis garzonlakásban egy halálra véglegesen elszánt ember nyomait találtuk: búcsúlevelet, gyógyszeres fiolákat, zsilettpengéket és sok alvadt vért. A vérnyomok a fürdőszobába vezettek, ahol levágta a fregoli kötelét. (…) Valahányszor látom Domján Editet archív felvételen a tévében, vagy hallom hangját a rádióban, eszembe jut a sziluettes kép a kulcslyukon. Minden évfordulón bulvártéma ez a titokzatos öngyilkosság: hogy éppen negyvenéves volt, hogy magánéleti válságba került, hogy Szécsi Pál vette rá, hogy úgy érezte, már nem számítanak rá a színházában. Az öltöztetőnője mesélte, hogy többször is látott pengenyomokat Edit csuklóján. »Be akarom bizonyítani valakinek, hogy nem félek meghalni« – mondta állítólag. Sikerült”.
Palit a hír közlése után közvetlenül teljes diszkréció mellett kórházba szállították. Ezután 1973 elején Edit emléke elől menekülve lényegében emigrált, útlevél nélkül egy külföldi fellépésre kiadott kilépési engedéllyel, ami csak akkor lett volna érvényes, ha valóban előadásra ment volna, de akkor, a tragédia után erről természetesen szó sem lehetett. Eközben számait itthon nem játszotta a rádió, mert disszidensnek számított, útlevelét pedig utólag ideiglenesen bevonták. Németországi rokonaihoz, Mici nénihez és családjához ment, de célkitűzését, hogy találkozzon Amerikában élő édesanyjával – ami valamiképpen talán enyhíthette volna Edit elvesztése fölött érzett fájdalmát – végül nem érte el.
Miután bebizonyosodott, hogy nem terem számára énekesi babér az NSZK-ban, hazatért, itthon pedig violát vitt Edit sírjára, emlékezve arra, hogy szerelme szerzőtárs lett a Violákban, amikor azt kérte Vándor Kálmántól, hogy a szövegben módosítsák a „levetkőzöl a széken” sort a „mint fénysugár a ködben”-re. Utolsó szentestéjét, Edit halálának első évfordulóját 1973-ban egyedül töltötte, leitta magát, majd kiment Edithez a temetőbe.
Utolsó hónapjait hangszalaggyulladások és kifizetetlen adósságok kísérték, utóbbiakat Kati szerint a menedzser csinálta neki különböző címszavak alatt, melynek fejében Pál házát is eladták. Ilyen zavaros körülmények között lett öngyilkos Szécsi Pál 1974-ben, immáron sokadszor, de először „sikeresen”, miután egy csomó gyógyszert bevett. Állítólag előtte utoljára még egyszer meglátogatta Editet a temetőben. Szécsi Pál ugyanúgy hagyta itt az árnyékvilágot, ahogy ide érkezett: nincstelenül, nem csak anyagi értelemben, de érzelmileg is, hiszen akkor szerelme már másfél éve halott volt. De Szécsi Pál sikerre vitt dalai, ahogy Domján Edit színészi alakításai is maradandó értéknek bizonyultak, és haláluk után több évtizeddel még most is ott élnek sok millió magyar szívében.
