A Jars-síkság egyedülálló megalitikus lelőhely. Eredete és rendeltetése továbbra is rejtély.
Több mint 90 lelőhely és több mint 2000 korsó található itt, amelyek mindegyike méretben és korban különbözik egymástól. Mindegyik helyszínen körülbelül 400, egy és három méter közötti magasságú és egy méter széles edény található. A súlyuk akár 14 tonna is lehet. Míg egyes edények egyfajta kőből készültek, mások öt kőfajta (korallmészkő, gránit, homokkő, konglomerátum és breccsa) keverékei. A kövek apró állatdarabokat is tartalmaznak.
A korsók némelyike már Kr. e. 660-ból származik, a kísérő leletek pedig a Kr. u. 8. századból. A korok közötti különbség zavarba ejtette a történészeket.
A síkságon nem csak az edények az érdekes tárgyak. A kutatók nagyméretű kőkorongokat, sírjeleket, emberi maradványokat és fémeszközöket, például baltákat, gyöngyöket és üvegeket fedeztek fel. A köveknek valószínűleg valamikor volt fedele is.
De ki tette őket oda? Semmi sem utal arra, hogy emberek laktak volna itt.
Madeleine Colani francia régész 1930-ban végezte el a Járok-síkság első nagyobb régészeti tanulmányát. A furcsa szerves anyagoktól kezdve az emberi csontokig rengeteg leletet talált. Elmélete szerint a helyszín egy hatalmas temetkezési hely vagy krematórium volt.
Colani elméletét jelentős bizonyítékok támasztják alá. A jóval nagyobb edényeket valószínűleg krematóriumként használták, mivel elégetett emberi maradványokat és szenet találtak. Ez összefügghet az ősi laoszi és kambodzsai hagyományokkal, ahol a társadalom elit tagjainak testét nagy urnákban helyezték el, hogy segítsék a lélek túlvilági útját. Az Ancient Origins szerint az emberi maradványok többsége nő és gyermek volt.
Úgy tűnik, hogy az edények készítéséhez használt kőzetet egy közel 100 km-re található kőbányából nyerték. Ez azt jelenti, hogy az edényeket kivájták és a helyszínre hordták. Ez a megalitikus és neolitikus kőemlékek általános jellemzője világszerte. Ez arra is utalhat, hogy az építők zarándokutakat tehettek a területre, hogy eltemessék halottaikat vagy imádják őseiket.
Más tudósok elmélete szerint az edények kemencék, lepárlóberendezések vagy élelmiszergyűjtő edények lehettek. 1994-ben egy kutatócsoport azt javasolta, hogy a hely szimbolikus lehetett, és nem volt gyakorlati haszna.
Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy a terület egy szélesebb kereskedelmi hálózat része volt. Hasonló lelőhelyek találhatók Indiában és Vietnamban is. A laoszi Xiangkhoang-fennsík területe gazdag sóban, ami a fő kereskedelmi terület lehetett. Ha a kereskedelmi útvonal elmélet helytálló, akkor a korsókban árukat tárolhattak.
Vagy talán a Jars-síkság egy többcélú helyszín volt. Nem ritka, hogy az ebből a korszakból származó építményeknek több célja is volt. Például templom, temetkezési hely és gyülekezőhely egyben.
Ha a Jars-síkságot szeretné felkeresni, járjon el óvatosan. Az USA több mint 2,5 millió tonna lőszert dobott le Laoszra a vietnami háború (vagy ahogy a vietnamiak hívják, az amerikai háború) alatt. A Jars-síkság körüli területen több ezer fel nem robbantott bomba lehet.
Sajnos ezek a fel nem robbant bombák még mindig embereket ölnek. Több mint 1000 ember halt meg vagy sérült meg Laoszban 2008 – amikor a laoszi kormány először kezdte meg az adatok összeállítását – és 2022 között. Ezért a Járok síkságának meglátogatásakor csak az engedélyezett zónákban és a kijelölt ösvényeken szabad járni.
Egyesek számára a Jars-síkság a pusztítás és a politikai viszály szinonimájává vált. A Fred Branfman által írt Voices from the Plain of Jars című könyvben egy falubeli magyarázza: „Soha egyetlen ember sem menekült meg a Jars-síkság sorsától. Feltámadt, meghalt, majd újjászületett. Senki sem menekülhetett meg az ilyen ciklusok elől, talán még azok sem, akik elpusztították a síkságot, és nem törődtek azzal, hogy emlékezzenek rá, nemhogy tegyenek ellene valamit. Az élet törvénye túlmutat az emberi célon és megértésen. Mélyen törvényszerű. Mélységesen megnyugtató. Olyan mélyen békés.”
