A csoda mindenütt jelen van, csak keresni kell – mondja Matt Haig brit író. Milyen érdekes, hogy Zalatnay Sarolta nyilatkozatait böngészve azonnal rátaláltam, míg Bródy János vagy Koncz Zsuzsa megnyilvánulásaira éveket, sőt évtizedeket is áldozhat az ember, mégis képtelen a csodára találni. Soha nem kerülnek említésre bennük például a szülők, a hazához fűződő szeretet. Zalatnaynál természetes, kérdés nélkül kimondja. A rendszer, Orbán Viktor sározása annál gyakoribb náluk, ami egyenlő Gyurcsányék, a kommunisták fényezésével.
Az igazság az, hogy még ez se lenne baj, ez a véleményszabadság. Csak a libsik, a diplomás kommunisták akarják megszabni, hogy mit kell érteni jogállamiság alatt. Aminek persze semmi közük nincs a joghoz, kizárólag az ő akaratukhoz. Az a jogszerű, amit ők annak ítélnek, és kész. Tehát amikor Bródy vagy Koncz Orbánt akarja kommunistázni, mondván: „ezek ugyanazok”, akkor az Orbán fejére akarják ráönteni mindazt a rosszat, amit a magyarok a kommunistákkal szemben éreznek. Magukat meg felmenteni ugyanazon ellenszenv alól. Jelezve: mi vagyunk az igazi demokraták, nem Orbán és követői. Úgyhogy álljatok erre az oldalra, kövessétek Gyurcsányt, mert azokat szereti Zsuzsa is és én is, hallhatnánk Bródy elképzelt szavait.
Zalatnaynak nem kell a szavait értelmezni. Ő mindezt, amiről fentebb le kellett írnom a fejtegetésemet, ilyen egyszerűen fogalmazza meg a Borsban: „Amikor a hatvanas években kint voltunk Londonban az Omegával, azt mondták, maradjak kint, sztár lehetek. Nem maradtam, mert nekem anyu volt a mindenem, és azért sem, mert magyar vagyok, és ragaszkodom ma is a hazámhoz.”
Tetszik érteni? Kell ehhez magyarázat? A hatvanas években Orbán Viktor a 1963-as születésével karon ülő gyerek volt, fogalmunk sem lehetett arról, hogy ha politikus lesz, milyen nézeteket vall majd. Akkor nyakig ért mindenkinek a szocializmusnak csúfolt kommunizmus, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok védelmezte diktatúra. De az emberi érzések akkor is emberi érzések voltak. Anya akkor is csak egy volt, akit egy gyerek akkor sem tudott magára hagyni és a világ másik végébe távozni mellőle.
Nagyon ismerem ezt az érzést. Nekem tíz évvel később lett volna módom kint tölteni egy évet, egyetlen évet Amerikában. Fedezték volna minden költségemet. Nagyon csábító lehetőség volt, én azonban nem mentem, mert arra gondoltam, mi lesz nélkülem anyámékkal. Egyedüli gyerek lévén ki viseli a gondjukat, ha valami történik velük. Nem történt hál’ Istennek, jó anyám 92 évesen, néhány hónapja ment el, az utolsó időszakot leszámítva végig képes volt gondoskodni magáról. De azért, mert tudta, ha kellek, egy telefonhívásra öt perc alatt ott vagyok.
Zalatnaynak nem kell elmagyarázni a Bánk bán csodáját, „Hazám, hazám, te mindenem! / Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.” Ő ezt tudta anélkül, hogy bárki is megtanította volna neki.
Az énekesnő korábban azt is elárulta, hogy fiatalként tegező viszonyban volt Orbán Viktorral. Már akkor is nagyon tisztelte őt, kora Petőfijeként írta le. Vajon a „költőhöz” is eljut a hír, hogy az énekesnő azoknak a táborát erősíti, akik havonta a létminimumot meg sem közelítő nyugdíjat kapnak?
Sosem könyörgött sehol, hogy emeljék föl, hiába hazánk egyik legkedveltebb énekesnője. „Hatvanezer forint a nyugdíjam, gyorsan teszem hozzá, azért csak ennyi, mert sok zenésztársammal együtt hiába fizettünk nyugdíjjárulékot 1989-ig, nincs nyoma a rendszerben, így nem is számít bele a nyugdíjunkba. Az előadói jogdíjból is jön valamennyi pénz, de ha nincs havonta négy fellépésem, akkor nem tudok megélni” – mondta a Mandinernek.
De nem mutogatott a régi rendszerre sem, egyszerűen csak érzékeltette, hogy bántak akkor az emberekkel, hogy vették ki a zsebükből szándékosan a nyugdíjas éveikhez nagyon is szükséges, általuk megkeresett, a rabló rendszer fenntartásához felhasznált forintokat.
Zalatnay józansága most sem politikai nyilatkozatokban fogalmazódik meg. Sőt a Nyugati Fény a nyugdíjjal kapcsolatos megjegyzését azonnal összekötötte azzal, hogy az énekesnő pár éve aláírta a Fidesz Gyurcsány-ellenes petícióját, de azért a Fideszt dicsőítő mondatai mellett Zalatnay megjegyezte: attól még lehet valaki jó zenész, hogy baloldali. Szerintem ez így korrekt.
S öröm, hogy a csodálatos dalok előadója – Nem vagyok én apáca, Hol jár az eszem, Félteni kell és a többi – emberi világa most is lehetővé teszi, hogy felhőtlenül rajonghassanak érte a vele rokonszenvezők.
Zalatnaynál az érzések és a teljesítmény összeforrnak. Ritka csoda. Nem mindenki mondhatja ezt el magáról.
A szerző szerkesztő
