A tárlaton többek között 4000 évre visszamenőleg fennmaradt csontvázmaradványok voltak láthatók, amelyek összebújva, láthatóan egymást védve álltak a katasztrófa idején.
Az egyik időbe fagyott jelenet, amely sok múzeumlátogató szívét megérintette, egy anyát ábrázol, aki láthatóan védelmező ölelésben karolja át fiát. Egy másik csontvázpár szintén egymást takargatva, a földön fekve került elő.
A világ legrégebbi ismert tésztáját fedezték fel a kínai Pompejiben
A romos, törmelékkel teleszórt épületek szolgálták a hátteret, így a régészek összerakhatták a tragikus történetet. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Sárga-folyó mentén lakó falusiak védtelenek voltak az anyatermészet hatalmas erejével szemben.
A csontvázmaradványok, szerszámok és háztartási eszközök mellett a régészek egy felfordított edényben vékony sárga szálakat is feltártak, amelyekről úgy vélik, hogy a világ legrégebbi ismert tésztái.
Bár kezdetben úgy vélték, hogy a tésztát rókafark és seprűköles kombinációjából készítették, további kísérletek során kiderült, hogy a lajiai tészták más keményítőt, esetleg árpát vagy búzát is tartalmazhattak. Lajia lakói kőkéseket használtak e gabonák feldolgozásához, hámozásához és vágásához.
Az 1981-ben felfedezett lajiai lelőhely 680 000 négyzetméteres területet foglal el Kína felső Sárga-folyó vidékén.
A lelőhely a Qijia-kultúrához köthető, amely a késő neolitikum és a korai bronzkor időszakában mezőgazdasági gazdaságáról volt ismert.
A lelőhely tudományos elemzése során két fő elmélet született.
Az első elmélet szerint a falut pusztító földrengés sújtotta. A szeizmikus tevékenység egy természetes gát kialakulását is kiváltotta a Sárga-folyó folyásirányban, ami vízfelhalmozódást eredményezett.
Néhány hónappal később a gát összeomlott, és katasztrofális árvíz szabadult el, amely elnyelte a falut. Az üledék jelenléte és a földrengés okozta egyidejű károk azt jelezték, hogy ezek az események valószínűleg ugyanabban az évben történtek.
A második elmélet szerint a villámárvizek és az iszapcsuszamlások voltak a falusiak pusztulásának okozói, mivel ezek a természeti jelenségek a történelem során mindig is előfordultak a térségben.
Lajiazhen faluja értékes betekintést nyújtott az ősi kínai parasztok életébe, feltárva mezőgazdasági gyakorlataikat, valamint a táplálékul és vallási célokra tartott állataikat. Ezenfelül itt találták meg 2005-ben a fent említett rendkívüli leletet – egy felborult edényt, amely a világ legrégebbi tésztáját tartalmazta.
Jelentősége miatt a lelőhely széles körben ismertté vált, és gyakran „Kína Pompejijeként” emlegetik.
