Igyekszem nem tudomást venni az idő múlásáról. Vannak napok, amikor 25-nek, máskor 95-nek érzem magam. Minél idősebb az ember, annál több a vesztesége. A születésnapom addig volt fontos nekem, amíg az anyám élt. Most már a lányom születésnapja lett a mi közös fiesztánk, erre mindig nagyon készülök, a saját születésnapomnak már nincs nagy jelentősége – mondta Szulák Andrea, hozzátéve, hogy idén elvonulva, csendesen ünnepli meg a kerek évfordulót.
A Dankó Rádiónak adott interjúban a színpadon kívüli életéről is beszélt: szabadidejében szívesen foglalkozik alkotóművészettel. Régebben festett, kiállítása is volt, de egy iparművész azt javasolta neki, inkább énekeljen a festés helyett, a vélemény hatására letette az ecsetet. Az utóbbi években a hímzésre tért át, kutatja a különböző népművészeti mintákat. Az adásban arról is vallott, hogyan képzeli el a napjait tíz évvel később.
Nem tudom, mi lesz később. Idővel el kell majd gondolkodnom, hogyan lehet méltósággal elbúcsúzni a szakmától. A színpadon kívül is van élet. Nagyon bántana, ha a korom vagy a kétségbeesett akarás miatt nevetségessé válnék. Finom eleganciával, diszkréten, lassú léptekkel szeretnék majd visszavonulni – osztotta meg a jövőről alkotott vízióját az előadóművész. A teljes interjú elérhető a Dankó Rádió Médiaklikk-oldalán.
A Dankó Rádió következő tematikus hétvégéjén, február 10-én és 11-én Talabér Erzsébet magyarnóta-énekest, előadóművészt köszönti.
