A Houten-Castellum településen felfedezett magok a gyertyánfű mérgező növényből származnak, amely a nadragulya családba tartozik, és amelyet gyógyszerként és kábítószerként is használtak.
A római korból eddig nem találtak meggyőző bizonyítékot a fekete galagonya használatára. Történelmileg a galagonyát más növényekkel együtt használták „varázsitalokban”.
Az ókori görögök tyúkhúr használatát Plinius dokumentálta, aki szerint „a bor természetéhez hasonló és ezért az értelemre nézve sértő”, valamint Dioszkoridész, aki nyugtatóként és fájdalomcsillapítóként ajánlotta.
A szakértők szerint a magok elhelyezése egy kivájt birka- vagy kecskecsontban, amelyet fekete nyírfakéreg kátránydugóval zártak le, arra utal, hogy a magokat mintegy 2000 évvel ezelőtt szándékosan tárolták ott.
Történelmi szövegek arra utalnak, hogy a tyúkhúrfűvet fájdalomcsillapítóként és altatószerként használhatták. Mások azonban arra figyelmeztetnek, hogy erős hallucinogén hatása is lehet – az izomkontroll elvesztését, a pupillák kitágulását, látomásokat és még a repülés érzését is kiválthatja.
Bár ez az első példa arra, hogy a római korból származó edényben fekete galagonyát találtak, a kutatók szerint nem világos, hogy pontosan mi volt a rendeltetésszerű használata.
Az Antiquity című folyóiratban a berlini Freie Universität Berlin munkatársai így írtak: „A fekete galagonya egy rendkívül mérgező növényfaj, amely gyógyászati vagy pszichoaktív drogként is használható. Ritkák azok az esetek, amikor a fekete galagonya szándékos emberi használata kétséget kizáróan bizonyítható. Csak néhány régészeti példát lehet említeni: egy sírban talált leletet és három kórházi leletet. A római kori Hollandiában, Houten-Castellumban felfedezett, egyik végén nyírfakéregből készült kátránydugóval lezárt, fekete galagonya magvakkal töltött csonthenger ezért fontos új esetet szolgáltat e növény magvainak szándékos gyűjtésére és felhasználására.”
