2024. február 8. csütörtök. 7:25
Vajon miért mosolyog a bíróságon az a hölgy, akit talán szétcsipkedtek a poloskák és megharaptak a patkányok előzetes letartóztatásában? A tavalyi, brutálisnak minősíthető budapesti antifa-támadások főszereplőjéről, Ilaria Salisról van szó.
Mielőtt közelebbről megismernénk a negyven éves olasz tanítónőt, nézzünk körül a magyar sajtóban. Vajon hogyan beszélnek esetéről nálunk? A balliberális irányultságú orgánumok itt is, mint minden hasonló ügyben, diktatúrát, törvénytelenséget, erőszakot, rendőrállamot, az emberi szabadságjogok és az emberi méltóság lábbal tiprásáról beszélnek. Mert hát miféle eljárás az, amiben a több rendbeli véres támadások fő vádlottja, méltatlan körülmények között kénytelen, ügye tárgyalására várva, civilizáltan vergődni? Hát ő egy haladó szellemű, amúgy erősen anarchista olasz entellektüel, akinek az a dolga, hogy elmondja és megmutassa a világnak az egyedül helyes utat, a tevékeny antifasizmusét.
Abba most ne menjünk bele, hogy ez az erőszakos akciókon túl mit is jelent, fogadjuk el, hogy ez az eszméletlen eszmerendszer úgy terítette be mára Európát, akár a hó. Csak nem fehér, hanem vérpiros színű. Az öntapadós, konzervlocsoló klímaaktivistákhoz hasonló, kisebb-nagyobb csoportok egyik életben tartója a nyilvánosság. A sajtószereplés bármi áron. Akkor észreveszik őket, vigyorogva élik meg az egyre erőszakosabb és durvább akcióik által kikényszerített figyelmet.
Nézzük, mi is történt egy évvel ezelőtt Budapesten. Ideutazott tizennégy más nációjú ember, azzal a céllal, hogy az általuk fasisztának, pontosabban nácinak véltek megtámadásával felhívják a figyelmet a szélsőjobboldal okozta veszélyekre. Öt alkalommal támadtak Budapesten, akcióikban kilenc embernek okoztak sérüléseket. Közülük hatan súlyos, hárman könnyű sebekkel kerültek ki az alattomos attakokból.
A baloldali verőlegények és verőlányok szemmértékkel állapították meg, hogy kikkel is kell az ideológiain túl valóságos harcot folytatni. Ránézésre, ruházat alapján szinte azonnal tudták, hogy ki a militáns, nemzetiszocialista, fasiszta, szélsőséges jobboldali. Azért bántalmazták áldozataikat, hogy az esetenként életveszélyes sérülések és a váratlan támadások miatt érzett megaláztatásuk olyan lelki gyötrelmet okozzanak nekik, ami elrettentő üzenetet jelent a szélsőjobboldali mozgalmaknak. Közismert az a videófelvétel, ami az egyik támadásukról készült, hátulról rohanták le áldozatukat, jól begyakorolt, harminc másodpercre kimért ütésekkel, viperával és kalapáccsal nem sok híján halálra verték a földre taposott embert.
Majdnem nemzetközi botrány lett egyébként abból, hogy magyar bíróság elé állították a nácivadász Ilaria Salist. A tárgyalásra széles mosollyal érkező vádlott korábban arról panaszkodott, hogy az őrizetben milyen szörnyűséges körülmények között kellett várnia erre a napra. Állításait frissen szabadult olasz cellatársa és a papája is igyekezett megerősíteni. Hiába a fáradságuk, Ilaria Salis következetesen és majdnem mindenben hazudott. Nem volt sem poloska, sem patkány, sem galamb a cellájában, fogva tartása ideje alatt több százszor telefonálhatott, fogadhatott látogatókat. Az, hogy egy börtön nem Hilton-szálloda, még Olaszországban is ismert. Védőügyvédje, aki a nevében legalábbis Magyar, persze nekiállt balkánozni, demokráciát félteni, ebben az ügyben is összesározni szülőhazáját.
Az ügyvéd úr így nem különbözik eszmetársaitól, a magyarokat itthon és külföldön pocskondiázó balliberális politikusoktól. Lelkük rajta.
A szerző író
