A tudósok csaknem 585 ezer kutya adatait elemezték. Voltak köztük fajtiszta és keverék ebek egyaránt, majdnem 284 ezer példány pedig már elpusztult. A vizsgálat során figyelembe vették az állatok fajtáját, méretét, arcformáját és nemét. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a kis méretű, hosszú orrú, fajtiszta nőstények élnek a legtovább, átlagosan 13,3 évig. Egy kis tacskó viszont akár 14 évig vagy még tovább is boldogíthatja a gazdiját. Ezzel szemben a nagy testű, illetve a lapos arcú ebek esetében jóval nagyobb a korai halálozás kockázata. A hatalmas kaukázusi juhászkutya átlagos élettartama például csupán 5,4 év.
Mint ismert, egyes igen népszerű, lapos arcú fajták – mint például a francia buldog – számos egészségi problémára hajlamosak, beleértve a légzési nehézségeket és a bőrproblémákat is. Emellett viszont csak átlagosan 9,8 évig élnek, és 40 százalékkal nagyobb eséllyel haláloznak el a szokásosnál jóval korábban, mint a közepesen hosszú orrú kutyák, például a spánielek. (Egyébként az összes nyomott orrú fajta átlagos élettartama sem sokkal magasabb: mindössze 11,2 év.)
Az összes fajtiszta és keverék ebet vizsgálva a tudósok megállapították, hogy a kutyák átlagos élettartama 12,5 év volt. Amikor viszont a két csoportot külön vizsgálták, a fajtiszta kutyák „nyertek”: esetükben 12,7 év az átlagos élettartam, szemben a keverékek 12 évével. Ezzel tehát megcáfolták azt az igen elterjedt teóriát, amely szerint a keresztezett fajták egészségesebbek és hosszabb életet élhetnek a genetikai sokféleségük miatt.
Fontos tisztában lenni azzal is, hogy a kutatócsapat nem rendelkezett adatokkal arról, hogy a kutyák hogyan és milyen ok miatt pusztultak el. McMillan rámutatott ugyanakkor, hogy a házi kedvenceink élettartama között megmutatkozó nagy eltérések a biológiai tényezők – például a testalkat és a genetika –, valamint a környezeti tényezők – úgymint az étrend, a fizikai aktivitás és az erőnlét – együttes hatásának tudhatóak be.
