Egy indiai jógi, spirituális tanító gondolata került a kezembe, Sadhgurué. Azt mondja, hogy „Dühében az ember azonosul egy csoporttal, míg düh nélkül az egész univerzummal válhat eggyé.” Epres Attila szinkronszínész nem akart az univerzummal eggyé válni, így hát dühében egy csoporttal, a kommunistákkal azonosult. Ennek így adott hangot a Magyar Hang Kultúrtáj podcastjában: „Ez egy büdös mocsár. És amíg valaki nem fogja meg a macskakövet, nem veri be a kirakatba és nem lesznek még több ezren, akik ezt megteszik, addig ez nem fog megváltozni.” Epres Attila tehát lázadást, forradalmat, polgárháborút vizionál, mert annyira nem képes tudomásul venni, hogy Magyarországon működik a demokrácia. A többség békében akar élni, boldogulni akar, gyereket nevelni, megőrizni a magyar és keresztény hagyományokat. Ezért Orbán Viktorra szavaz. Pont.
Ami Epres Attilának a büdös mocsár, az a magyaroknak a normalitás szigete, ahol nem vonulnak utcára a gazdák az Unió fojtogató, tönkretevő intézkedései miatt, ahol szerencsére csak Márki-Zay gondolja róluk, hogy sötétben tartott, trágyával etetett gombák, aki bár nemzeti keresztény politikusnak hazudja magát, de éppoly kommunista, Gyurcsány szekerét toló szörnyűség, mint Epres Attila. Elv- és pályatársa, Nagy Ervin hasonlóképpen gondolkozik az erőszakot sem mellőző tüntetések kapcsán: „Szerintem jogos. Amikor az ember a kétségbeesését nem tudja hogyan levezetni, ez kitör néha a fizikai erőszakban. Nem jónak tartom, de jogosnak. Azt nem lehet elvárni, hogy valakit állandóan sakkban tartanak, lehetetlen helyzetben tartanak, és ő majd kulturált válaszokat fog adni.”
Azért jók ezek a dühös, szókimondó gondolatok, mert érzékeltetik, mennyire kétségbeesetten viselik némelyek a többségi uralmat. Azt, amit ha nyilvánosan megkérdezik tőle, szereti-e a demokráciát, heves bólogatással azt válaszolja, hogy az életét másban el sem tudja képzelni. Csak amikor itt van és magyarok érdekeit közel másfél évtizede szolgálja, akkor bújik ki belőlük a kommunista ösztön és macskakövet akarnak dobálni a kirakatba, és ezreket biztatnak rá, mert szerinte csak akkor lesz változás, ha ez bekövetkezik. És nem szégyelli magát, hogy egyik pillanatban felesküszik a demokrácia szolgálatára, a másikban pedig polgárháborús helyzetet sem sokallna előidézni, csak azért, hogy a törvényes rendet erőszakkal meg lehessen buktatni.
Ez természetesen kicsiben ugyanaz, mint az Európai Unió magatartása, aki annak ellenére migránsokat akar hozzánk betelepíteni, hogy ez a magyarok elutasítják, LMBTQ-aktivistákkal érzékenyíttetne az iskolákban és az óvodákban a gyerekek között és ezerrel tolná a fegyvert és a pénzt az ukrán háborúba, hogy szolgálja az Európai Unió és az Egyesült Államok demokrata kormányának érdekeit.
Mindezt természetesen a demokrácia jegyében, mert az Unió szerint a zsarolás az igazi demokrácia. És nyilván Epres Attila és Nagy Ervin is így gondolkodik. Szerintük azt nem lehet elvárni, hogy valakit állandóan sakkban tartsanak, és ő majd kulturált válaszokat fog ad.
Nem tudom, ki kit tart sakkban. Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy az uraknak nem tetszik, hogy közel tizenöt éve a magyarok azt választják meg vezetőjüknek, akit szívük szerint a legalkalmasabbnak tartanak arra, hogy az érdekeiket szolgálja.
Epres felidézte a Partizán korábbi műsorát, amit a Szomszédokról készítettek. Nosztalgiáról beszélt, amit így indokolt: „Ott mégiscsak lehetett valamilyen szinten a közéleti politikáról beszélni. ez iránt is nosztalgiánk van, mert ma már ilyen műsort nem enged meg a hatalom.”
Mező Gábor történész föllebbentette a fátylat a sorozatról. Mint mondta, a sorozat minden epizódja a baloldalt segítette, és erre garancia volt a rendező, Horváth Ádám személye, akiről Mező a következőt írta korábban az Ők szívták a vérünket – Szomszédok, avagy a középszerűség, a prolimentalitás, diadala című posztjában: „Horváth Ádám a jó kommunista. Vagy a jó baloldali. Nevezzük akárhogy. Kevesen tudják, hogy ’94 után ő volt Horn Gyula végrehajtója, Luca Brasija, hiszen személyesen ő vezényelte le a tévé »megtisztítását« a médiaháború lezárásaként.”
Itt a jó példa arra, ahogy az Epresek, a Nagy Ervinek dühükben vagy nyugalmukban kikkel azonosulnak. Sadhguru segített ezt láttatni velünk.
A szerző újságíró
