Mivel a csontváz olyan jól megőrződött, és tartalmazta a csontok nagy részét, beleértve a kezét és a lábát is, a kutatók képesek voltak a maradványok alapos oszteológiai elemzését elvégezni.
„Sok régészeti esetben gyakran nem kapjuk meg a teljes csontvázat” – mondta a Live Science-nek a tanulmány vezető szerzője, Madeleine Mant, a kanadai Torontói Egyetem antropológiai tanszékének adjunktusa. A nő jól megőrzött maradványai „lehetőséget adtak arra, hogy megvizsgáljuk ezt a rendellenességet, amely aktívan megtámadja a kéz és a láb kis csontjait, és egy kicsit nagyobb biztonsággal beszéljünk róla” – mondta.
A nő végtagjainak elemzése során kiderült, hogy valószínűleg reumatoid artritiszben (RA) szenvedett, egy olyan autoimmun betegségben, amelyben az immunrendszer tévesen megtámadja a test szöveteit, ami gyulladást okoz, különösen az ízületekben. Manapság az orvosok a csontok képalkotásának és vérvizsgálatok kombinációjával diagnosztizálják az állapotot, amelyek a gyulladáshoz kötődő fehérjéket és a test szöveteinek megtámadására képzett antitesteket keresik.
Persze ebben az esetben a tudósok csak a csontokat tudták megnézni.
„Maguk az ízületi felszínek nem sérültek, pedig sok más ízületi gyulladás esetén a két csont találkozásánál pusztulás következik be” – mondta a Live Science-nek a tanulmány társszerzője, Mindy Pitre, a New York-i St. Lawrence Egyetem docense és az antropológiai tanszék vezetője. „A mi esetünkben nem volt pusztulás ott, ahol a csontok találkoznak.”
Ehelyett a kutatók „kavitációkat vagy eróziós elváltozásokat fedeztek fel kisimult lyukakkal” a nő csontjain, amelyek reumatoid artritisz diagnózisára utalnak, mondta Pitre.
„Hozzászoktam az osteoarthritishez – ez az egyik leggyakoribb ízületi betegség, amelyet régészetileg látunk” – tette hozzá Pitre.
Napjainkban a The Lancet Rheumatology című szaklapban 2023-ban megjelent tanulmány szerint a felnőtt világnépesség kevesebb mint egy százalékánál diagnosztizálják ezt a betegséget. Ezzel szemben a becslések szerint a világ népességének közel nyolc százaléka szenved osteoarthritisben.
„Nem lenne meglepő, hogy régészeti szempontból az ókori Egyiptomban elég ritka lehetett” – mondta Pitre. „Különösen azért, mert a múltban az emberek nem éltek elég sokáig ahhoz, hogy ilyen típusú elváltozások jelentkezzenek.”
A régészeti feljegyzésekben szereplő egyéb RA-esetek között szerepelnek 5500 éves csontok az ókori Egyiptomból és 5000 éves emberi maradványok Alabamából.
Az illetőt sírmelléklettel együtt találták eltemetve, többek között egy bőrruhát, amely strucctojáshéjból és kőből készült gyöngysorokat tartalmazott, egy gyöngyház karkötőt, valamint núbiai és egyiptomi kerámiatöredékeket.
„Ez a személy valószínűleg olyan betegséggel küzdött, amely duzzanatot, fájdalmat és mozgásproblémákat okozott” – mondta Mant.
